11. rész

11.rész: Az első csók
Már nincs olyan, hogy LaGen.

 Logan felvont szemöldökkel várta a válaszom, Victoria majd meg halt a kiváncsíságtól -nyújtogatta a nyakát- Alexa meg hol rám nézett, hol Loganre.
Nyeltem egy nagyot és a kezembe vettem a fényképezőgépet.  Egyszerűen nem mertem Logan szemébe nézni. Csak meredten bámultam a képet és figyeltem arra, hogy vegyek levegőt. Ja meg arra is, hogy kifújjam. Az ember néha a leg alapvetőbb dolgokat is elfelejti. Főleg ha Logan van annak a bizonyos embernek a közelében.
 -Hát...-törte meg bizonytalanul Alexa a csendet- Én és Victoria megyünk segíteni a többieknek...Igaz Vic?
-Mi van?- háborodott fel Victoria, gondolom azon, hogy ki kell hagynia egy  ilyen jó kis "bulit".
Gyere már!- rántotta fel a még mindig kábult és összezavarodott Vic-et az ágyról és kiráncigálta a buszból.
 A lányok kimentek és pont az történt amit nem akartam. Kettesben maradtam Logannel.

 - Nem kell magyarázkodnod - mondta halkan Logan, én meg kérdőn néztem rá- mind a ketten részegek voltunk. Felejtsük el!-
 Logan el akarta tőlem venni a fényképezőgépet, de én szorosan fogtam és szúrós szemekkel néztem rá.
 Felejtsük el? Én csak ennyit kapok? Felejtsük el?! Több mint három hónapja vettem át a " szerelmes tini" szerepét, nehogy már az legyen a végszó, hogy felejtsük el! Minden nap gyakorlatilag meghaltam, igen meghaltam a fájdalom miatt, ami azért tört rám, mert tudtam, éreztem, hogy nem lehetünk egy pár. Nem bánom ha nem szret. Túlélem. Az se baj ha utál! Elviselem.  e azt nem hagyom, hogy ő mondja meg mit csináljak az emlékeimmel!
- Én nem akarom elfelejteni- mondtam határozottan. Logan a kijelentésemre megdöbbent.
-Mi?
-Nem akarom elfelejteni. Mert én annyi ideje vártam rá, hogy az a minimum, hogy megtarthatom az emlékét.- mondtam szárazon.
-Várj!- hátrált- Miről beszélsz?
- Hát nem vetted észre, Logan Phillip Henderson? Azt hittem, hogy annyi csaj után, csak észreveszed azt, ha valaki beléd szeret.- mondtam még mindig száraz,keserű hangon, míg közben élesen a szemébe néztem. Arcán láttam a zavartságot, és a döbbenet jeleit. Egészen jól ment nekem a közömbös Lana szerepe, nem hittem volna, hogy sírás nélkül is el tudom mondani.
- Most már végkép nem értek semmit....- röhögte el magát kínosan. Nekem csak ez kellett...
-Szeretlek BASZKI!- ordítottam dühösen a képébe. Láttam rajta, hogy most már vette az adást. Vadul ziháltam, miközben folyamatosan a szemébe néztem.Láttam benne a meglepődést és a csalódást. Csalódást?                Abbahagytam a mérges levegőért kapkodást, és mélyen a szemébe néztem.
-Felejtsük el.- mondtam halk, nyugott hangon. Logan meg akart szólalni, de én megelőztem.- Mintha meg sem történt volna. Nem láttam és nem hallottam semmit!- gyerekesen befogtam a füleim és kifutottam a buszból bent hagyva Logant. Hallottam, hogy valamit utánnam kiált, de nem reagáltam semmit. Csak futottam egyenesen a szállodába, be a liftbe.  Leemeltem a kezeim a füleimről és remegő kezekkel megnyomtam a gombot. Amint bezárult a liftajtó kitört belőlem a zokogás.
 Sajnos a lift sem megy örökké, így ki kellett szállnom. A szobám ajtaja nyitva volt, gondolom Victoria már elkezdett pakolni. Megtöröltem a szemem és beléptem a helyiségbe.
 Vic-en kívül még Alexa is bent volt a szobában. Vajon látszik rajtam, hogy sírtam? Végig a földet nézve elindultam a bőröndömhöz. Csak ne vegyék észre,csak ne vegyék észre....
-Lana mi a baj?- kérdezte Victoria. Észrevették?!
-Mi? Öööö semmi! Semmi!- dadogtam még mindig fel sem nézve.
- Mit mondott?- kérdezte Alexa.
-Ki?- kérdeztem vissza, persze pontosan tudtam kiről van szó. Ja, és még mindig nem néztem fel.
-Hát Ő!- adta meg a választ Alexa. "Ő"-nek modjuk a beszélgetéseinknél Logant, hogy nehogy valamilyen csoda folytán valaki más is megtudja, hogy oda vagyok érte. 
-Hogy felejtsük el.- mondtam lassan miközben felnéztem. Victoria és Alexa szomorúan összenéztek. Belőlem meg újra kitört a zokogás. Már nem éreztem a pillangóimat. Hát mégis elfelejtették Logant, és engem meg magamra hagytak? 
Könny áztatva szemekkel kezdtem el pakolni a ruháimat.

                                            ***
 A bőröndöm kerekei hangosan zörögve gurultak a parkolóban a busz felé menet. Beborult az ég, a nap fénye már csak egy kis nyíláson keresztül adott fényt a városnak. Victoria próbálta elterelni a gondolatomat azzal, hogy az új fellépőruháiról fecsegett. Alexa és én csöndben hallgattuk Vic-et, de szerintem úgy mint én, ő sem a lányra figyelt. Ugyanis ki támaszkodott a busz oldalának, miközben a mobilját nyomkodta? Ó, hát persze, hogy Henderson!
 -Lányok, mit szólnátok, ha me velünk utaznátok?- kérdezte tőlünk Kendall sunyi arccal.
- Inkább iszom a vécéből!- torpant meg Victoria. Mosolyogva megráztam a fejem és én is megálltam. Nézd csak Henderson, elfelejtettem! Pfff.
- Jaj, mitől félsz?- kérdezte röhögve James.

-Megyünk.- jelentettem ki elszántan. Odaadtam annak a pakolós pasasnak a bőröndöm, hogy vigye be a mi boszunkba, majd visszafordultam a többiekhez.

-Akkor indulhatunk?- kérdeztem mosolyogva, miközben a szemem sarkából Logant néztem. Nehogy már kellemesen utazz! Mondjuk hatan egy buszban... Na ebből mi fog kisülni? :)
- Gyertek be a Birodalmunkba- tessékelt be minket James.
- A Birodalom szó egy kicsit túlzás.-  mondta Alexa miután bement a buszba. -Attól még, hogy több ezer kütyütök van, nem kell fennhordani az orrotokat.- bökte meg Carlos oldalát Alexa, majd közelebb húzta a fiút és megcsókolta.
- Carlos, hol van a hűtőtök?- furakodott be Kendall.
- Hátul.
Miközben Kendall célba vette a nasikat, addig mi lányok leültünk . Persze nem a székekre vagy az ágyra, hanem a földre. :D
 A fiúk is a példánkat követték, lehuppantak a kárpitra. Velem szemben Logan foglalt helyet. E L F E L E J T E L E K !!!! Hiába nehezíted meg a dolgomat.
A busz közben elindult. Hova is? Á nem tudom hova megyünk :/ Majd megkérdem Kendalltől.
- Na akkor mit csináljunk?- kérdezte unottan Vic.
- Üvegezés!- kiáltotta Carlos, Logan, James és a kajával az ölében visszatérő Kendall.
-Unalmas.- oltottuk le a fiúkat egyszerre a lányokkal. Hahaha nekünk is megy az egyszerre beszéd. :D

- Akkor is üvegezünk csajok.- jelentette ki James. Hmmm hát nincs sok választásunk.- Kendall passzold ide a tegnapról itt maradt borosüveget!
Kendall egy szóra itt termet egy üveggel, aminek az aljában még mindig volt egy kis bor.
-De ebben még van ital!- mutattam az üvegre.
-Ja. A győztes megihatja.- vont vállat Carlos.
-De hogy lehet ebben a játékban győzni?- kérdeztem meglepett arckifejezéssel.
-Nem tom, majd meglátjuk.- vont fállat a fiú és megpörgette az üveget. Az üveg szája megállt James-nél.
-James!- dörzsölte össze a kezét furfangosan Carlos.- Felelsz vagy mersz.
- Hú hú hú izé ó igen igen!!!!!!- jött izgalomba a fiú- Merek!
-Oké. Hmmm- gondolkodott Carlos- Nyald meg Logan cipőjének talpát!
Amikor Carlos kimondta az "ítéletet" mi a lányokkal kórusban zengtük a fúj szót. Logan nevetve felemelte a lábát, levette a cipőjét és odaadta James-nek. A fiú undorodva elröhögte magát és megnyalta a cipőt. Oh My God.
A fiúk közben olyan megjegyzésekkel illették hogy: Álá kárte!(Kendall)  Vigyázz a kilapított bogarakra! (Logan) Egy kis hús nem árt! (Carlos)
-Bazd meg Logan, te beleléptél egy rágóba- dobta vissza Logannek a cipőt James.
-James 1 pont.- írta Carlos fel magának a laptopjába.
-Oké, ki lesz a következő?- újra megpörgette és az üveg szája most nálam állt meg.
-Lana!!!!- tapsoltak a fiúk. Kivéve Logan. Nem is vártam tőle.
-Felelsz vagy m...
-Merek!- vágtam bele Carlos szavába.
-Oké.- bólintott.-Hmmm... beszélj vicces akcentussal egy általad kiválasztott személlyel.
-Oké- álltam fel. Logan kicsit ilyedt képet vágott, nyugodj meg Henderson, te vagy az utolsó akivel beszélnék.-Kendall! 
 Kendall mosolyogva felállt kifáradt mellém és szembe fordultunk egymással.
-Szituáció: a férjed nem hozott haza milkát.
 Kérdőn néztem Carlosra, természetesen nem harapnám le senki fejét azért, hogy nem hoz nekem csokit, de hát ez csak egy játék.
-És felvétel!- kiálltotta Carlos.
- Há' hogy volt merszed?- kiabáltam parasztos hangnemben. A többiek röhögni kezdtek, de én tartottam magam a szerepemhez. Csak úgy mint Kendall.
-Elhnézést kéhrek máhdám, behzárt a bolth.- felelt Kendall francia stílusban. A többiek még jobban nevettek. Jól állt neki, az szent. :D
- Hát ezt kellet csínální a ídes felesígeddel?- artikuláltam tovább. Kendall elmosolyodott és válaszolt.
- Úgy tudhtam, hogy a máhdám fogyókhúrázik.- Istenem Kendall, olyan jól mondod azokat a szó beli h-kat. :)
- Szóval azt mondja kend hogy kövír lennék? Ín? Hát ezt kell mondaní níkem, ha már annyí pulyát szűtem ín kendnek?
-Jó jó elég!- állított le minket röhögve Carlos. -Mind a ketten kaptok pontot!
Kendallel meghajoltunk és összepacsiztunk. Közben a busz begurult egy pihenőhelyre.
- 15 perc szünet!- hallottuk a fiúk manager-ének a hangját.
-Palacsinta!- ordította Logan és James és egymást tuszkolva rohantak ki a buszból. Mi többiek normálisan mentünk be az autópáya melletti kis vendéglőbe. Leültem a lányokkal és vártuk a kávéinkat amikor megszólalt a telefonom sms jelzője.
 " Szóval akkor jól szórakoztál?-Ídes felesíg- Engem meg teljesen elfelejtesz- Gamersrác"
Ídes felesíg?
A titkos hódolóm tehát velem volt a buszban. What the hell?

Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon régen jelentkeztem, és alázatosan kérem a bocsánatotokat. Rajtatok múlik a részek megjelenése,de sajnos mivel gimis vagyok, most kétszer több időbe telik megírnom egy részt. De ígérem igyekezni fogok!
 MÉG ANNYIT, HOGY SZÍVESEN CSERÉLEK BÁRKIVEL! Cseréket kérj itt!
 5 komment és kövi rész! :)
xxx Vic.