Lehetetlen

Belekezdek majd egy új sztoriba! De csak ha érdekel titeket....


Loran Rebeka Taylor egy teljesen átlagos lánynak mondható. Minden este otthon ül, mindig kész van a leckéje, nem okoz a suliban galibát. A pasija Logan is mindenben hasonlít rá, még a nevük magánhangzói is ugyanazok. Élik a teljesen átlagos és izgalommentes életüket együtt. De egy nap ez az átlagos élet rémálommá válik: furcsa dolgok történnek az időjárással, az állatokkal, kormányfők tűnnek el nyomtalanul. A különleges eseményeknek hihetetlen magyarázatot adnak, miszerint földöntúli lények bosszúja ez az apokalipszis. Ezek a magyarázatok nem állnak messze a valóságtól. Lények, melyek mágusoknak hívják magukat azért támadtak meg bennünket, mert állításuk szerint két dolgot is elvettünk tőlük:a fekete arany talizmánt azaz LART-öt és egy Isten erejével bíró személyt. Loran egy véletlen folytán egyedül marad, s egy csapat mágus támadástól egy ismeretlen menti meg... Vagy...Várjunk csak, hisz ő az undok, beképzelt Kendall Schmidt, Loran osztálytársa, aki mint kiderül szintén egy mágus. Miután meghallgatta őket, a mágusok szemszögéből látva az emberek tényleg gonosz lények. Loran mire észbe kap egy háború kellős közepén találja magát és minden célja megtalálni szerelmét és családját. De valahogy kezdi megszeretni a mágusokat, Jamest aki félpucéran érzi jól magát, Carlost akinek a gépmágiája hihetetlen és aki mosolyt csal a maréknyi de mégis erős sereg arcára. És Kendallt is, habár sokszor bunkó, de számtalanszor megmenti a lányt. De mégis mit keres egy festmény Loran-ről a mágusok szentélyében? Miért képes elolvasni az ősi írásokat, amiket még eddig senki nem tudott megfejteni? Kendall és a mágusok vagy Logan és az emberek pártján áll? Igaz hogy róla szól a prófécia? Megmentheti mindhárom világot? Vagy ez eleve LEHETETLEN?

Loran:

16. rész

Hát, nagyon sajnálom, de valahogy

ez a rész nem sikerült túl jól. :(

De azért remélem megérdemel

pár kommentet.

Igyekszem összehozni a Lagen 

párost. :) Jó olvasást!

16.rész: Kettesben
Amit úgy hívnak: boldogság.

-És mi lesz ha meglátnak?- kérdeztem aggodalommal a hangomban.
-Nyugi, nincs itt senki!- suttogta.
-De nyilvános helyen vagyunk- dünnyögtem.

-Mit csináltok?- hallottam James hangját a hátam mögül.
-Lebuktunk!!!- emeltem fel a kezeim amolyan "megadom magam" stílusban.

 Megfordultam és mit ad Isten a fiúk mind ott voltak a már üres félhomályos folyosón a színpad mögött. Alexa sóhajtott egyet.

- Pedig már majdnem megvolt...

-Mi?
-Semmi!!!- tiltakoztunk feltűnően Alexával.

-Na, áruljátok már el!- meresztett kiskutya szemeket Logan. Olyan édes volt én meg olyan szerelmes. BELÉ.

-Írni akartunk Justin Timberlake-nek Lana nevében.- Ennyit mondok csak.
 Elképedve néztem rá. Mi az hogy akartunk? És mi az hogy a nevemben?

    Úgy volt hogy felköszönti őt mert az egyik albuma arany lemez lett. Egyszer játszottak egy filmben együtt azóta nagyon jóban van vele. Persze nem olyan a kapcsolatuk hanem száz százalékban baráti.

 De mégis miért kent mindent rám? Ajj már.....
-Nicsak, valakinek bejön Justin?- kurjantotta Kendall én meg tetőtől talpig elvörösödtem. A fiúk röhögtek, sőt még Alexa is kuncogott.
-Áruló!- sziszegtem majd én is elnevettem magam.


-Na akkor a terv- húzta el a kezét a levegőben Carlos, mi pedig mind odanéztünk, mintha egy tv-t varázsolt volna oda. :)
- 30 perc múlva találkozunk a parkolóban csak mi hatan! Pokrócot, széket, nasit mindenki hoz magával! Elektronikai eszköz szigorúan tilos! Ahogy megbeszéltük nem szólunk senkinek mire készülünk!

 Hadd magyarázzam el: Ma este ugyebár koncert volt ( egy Bangor nevű városban voltunk) és még a fellépés előtt, délután megbeszéltük hogy éjszaka kicsit szórakozunk majd.

 Nyár van meg minden. A parkolóból indulunk gyalog ki az erdőbe a patak mentén. Nappal már bejártuk a helyet és ki is választottunk egy szimpatikus tisztást kempingezésre. Pénzt nem kell adni érte (mondjuk a pénz a BTR-nek nem gond :D ) és totál egyedül leszünk ott. 
 Megkérdeztünk pár embert, és mind azt mondták hogy az a rész el van kerítve, meg hát amúgy sincsenek vadállatok szóval nyugodtan alhatunk a csillagos ég alatt.

 A szállodában lezuhanyoztam, farmer rövidnadrágot húztam. Egy kisebb táskába pakoltam kaját, innivalót (meleg teát), szúnyog riasztót, melegítőt, pokrócot.
 A fényképező gépemmel és a zseblámpával a kezemben indultam ki a parkolóba.

- Lana, már csak rád vártunk- ugrált körbe Vic. Mindig megnevettet ez a lány.
- Minden és mindenki meg van?- világított meg egyenként mindenkit a zseblámpájával Kendall- A sátrak? 


-A hátamon!- hallottam Logan hangját. Olyan sötét volt hogy nem igazán tudtam kivenni melyik Logan az öt sötét folt közül. :D

-Na akkor álljunk párokba, és mindenki jegyezze meg hogy ki a párja! - utasított minket James - Hátha találkozunk Slenderman-nel...

 Alexa odajött mellém- Ne kérdezz semmit, csak nem akarom hogy Carlos megijesszen a sötétben.- és lassan mindenkinek lett párja.

-Miért nekem kell mennem James-szel?? Inkább add ide Fox pórázát vele megyek- makacskodott Vic, a fiúk meg jól kiröhögték. 
De jó hogy jön Fox is! Majd odaadom neki a hajamból a hajgumit és azzal el lesz egész éjszaka. :) Legalább nem fogok unatkozni. Amúgy is régen utazott velem a buszban. Nagyon szeretem James kutyáját, olyan ennivaló! Erről jut eszembe, vajon mi lehet a macskámmal, Cattel? Holnap majd felhívom a nővéremet. :)

Elindultunk ki az utcára majd áttérve a járdára egyenesen az erdő felé vettük az irányt- amiből teszem hozzá csupán a nagy semmi látszott-.

- Amúgy mi az a Slenderman?- néztem Alexára. Mi ketten nem kapcsoltuk be a lámpát, elég  volt az hogy a többiek világítottak.

- Nos drága Lana - kezdte Carlos. Rémsztorit sejtettem kibontakozni- Slendermant úgy képzeld el, hogy ő olyan 2-3 méter magas férfi -(nagyon jó kezdődik)- öltönyben van, és nincs arca. Mármint feje van, de inkább olyan kopasz és fehér mint egy próbababa. Erdőkben jelenik meg. Na a többit majd ha odaértünk, mert még a végén visszafordulsz- nézett hátra nevetve.
-Amúgy ez egy számítógépes játék- súgta Alexa. Hát kösz, ettől még remeg a térdem. Nem kellett volna megkérdeznem.

-Gyerekek én nem látok semmit! - hallottam Logan hangját valahonnan hátulról.

-ÁÁÁÁÁ- síkított valaki- Anyádat James ***(cenzúra)**** !!!!! - ordibált Victoria. Vajon mi folyik ott elöl? :D 

Rátértünk egy ösvényre és elindultunk a sötét erdőben. Nagyon félelmetes volt, ezért mi is elővettük Alexával a lámpánkat hogy világítsunk. Az ösvény véget ért, mi meg áttértünk valami kis erdei útra. Már vagy 30 perce mentünk a vak sötétben amikor végre kiértünk egy tisztásnak mondható részhez.

- Na végre!- nyújtózkodott Carlos.- Gyerünk emberek, verjük fel a sátrakat! Lana kérlek világíts nekem!

- Oké!- léptem oda Carloshoz. Leszedte Logan hátáról a sátrakat és szétosztotta.
- Két sátor van, egyik a fiúké a másik a három lányé. Egymással szembe rakjuk le! Lana gyere világíts!- utasítgatott Vic. De amúgy miért nekem kell világítanom? Mondjuk így nem kellett a sátorral vesződni. Hipp-hopp megvoltunk, beterítettük a polifoarmot, rá a plédet, Vic hozott három párnát ő azokat rakta be.

 Közben a fiúk tüzet raktak, meg mindenféle virslit, húst, pillecukrot szedtek elő.

  Logan és Kendall a tűzhöz odagörgetett 2 nagy farönköt. Gyorsan lefotóztam mindent magunk körül a fényképező gépemmel. Felkaptam magamra a melegítő felsőm, mert kezdett lehűlni az idő, majd helyen foglaltam Alexa mellett.
  
A fiúk még rendezkedtek, nyársra tűzték a kaját meg ilyesmi.
- James hova mész?- kérdezte Vic.
- Leengedem a fáradt olajat ha értitek...- röhögött. Hát ööö én nem mernék egyedül bemenni az erdőbe pisilni. Ááá egyre jobban félek.

-Köcsög szúnyogok!- csapott a karjára Logan nekem meg eszembe jutott hogy nem fújtam be magam.

-Hoztam szúnyog riasztót!- pattantam fel és bekúsztam a sátorba. Turkáltam egy kis ideig majd diadalmasan visszaültem a helyemre, befújtam magam majd körbeadtam mindenkinek.
 James közben visszajött és jelentette hogy valami csávót látott álldogálni a távolban. Kirázott a hideg, a fiúk rögtön oda akartak menni, mi lányok meg hisztizni kezdtünk. Így kezdődött a nagy kemping. :)

- Na akkor kezdjük el csinálni a késői vacsit!- dörzsölte össze a kezeit Kendall.


Elvettem én is egy nyársat és unottan sütögetni kezdtem. 

-Halljátok inkább kész kaját kellett volna hozni! Mindjárt meghalok!- hisztizett Carlos.

-Ja. Úgy korog a hasam hogy az előbb azt hittem hogy egy medve áll mögöttem.- fokozta Kendall.

-Én megeszem nyersen.- és ezzel Logan elkezdte enni a nyers (!!) húst.

-Fújj Logan inkább ne! Tessék az enyém már majdnem kész.- ajánlottam fel neki a cserelehetőséget. Vállat vont és elfogatta. Épp nyúltam volna az övéért, amikor hátra húzta a karját ( úgy hogy ne érjem el a nyársat) és játékosan rám kacsintott. A szívem majd kiugrott a helyéről, rámosolyogtam ( legalább a sötétben nem látszott mennyire elpirultam) és végül ideadta a nyársat.

Végül jóllakottan humorizáltunk tovább. Végre sikerült meghallgatnom Carlos enchiladas sztoriját is amitől olyan röhögőgörcsöt kaptam hogy nem tudtak a többiek se leállítani. :D

 Kendall azt mesélte, hogy tegnap éjszaka dugiban akart enni nutellát (diétázik újabban) amikor beszorult a keze az üvegbe.


 -De a nutellás üveg kicsi, miért nem kanállal ettél? Meg bele se fér a kezed.- akadt fenn Victoria.
-A túlélési ösztön azt diktálta hogy kézzel egyek az üveg aljáról.- tárta szét a karját Kendall.

-Várjunk csak Lana, neked még tartozok egy Slenderman-nel!- csettintett egyet Carlos.

-Nem muszáj...- kezdtem tiltakozni de a többiek félbeszakítottak hogy ne ellenkezek már.

- Na ugye ez egy számítógépes játék. Az egész úgy kezdődött hogy egy csávó egy pályázatra photoshoppolt képeket küldött be amiken ott volt Slenderman. Ezután csináltak belőle játékokat. A The Arrival megvan a gépemen, szívesen megmutatom neked holnap.- na holnap se mutatkozok senki előtt hátha elfelejti- Amúgy a sztori tipikus horror, megérkezel a régi barátnőd házához, ami hol máshol van mint az erdő közepén? Szóval, megtalálod a házat, nyitott ajtóval. Sehol senki, minden feldőltve, eldobálva, mintha betörtek volna. Nincs semmi fegyvered maxa zseblámpád meg a kamerád amin keresztül látjuk a történteket. Utána kinézel az ablakon és mit látsz?

-Hogy kerti partit tartanak?- találgattam- Ugye kerti partit?

-Nem. Slenderman a távolból néz... és.....

-Elég!!!!- sikítottam- Már tiszta libabőr vagyok!!!!

-Jó, jó nyugi- röhögött ki Kendall. Persze nyugi... Jó hogy ő nem fél, fiúból van!

-Valaki menjen el hozzon pár gallyat, mert közben kialszik a tüzünk!- reklamált Logan. Valóban, már csak izzó parázs volt előttem.

-Rendben, akkor siess!- unszolta James- Hátha találkozol valakivel.

A fiúk röhögtem még Alexa is kuncogott.

-Oké, megyek. Gyere Lana!

-M-m-m- miért é- é - n? -dadogtam.

-Hogy világíts!

-Na jó, mi vagyok én, hogy én világítsak ma este mindenkinek?!- tiltakoztam.

-Vidd Foxot is, elijeszt minden vadat!- küldte hozzám a kutyáját James.

Hipp-hopp eldőlt, hogy kik menjenek gallyakért. Besétáltunk hát ketten az erdőbe ( plusz még jött velünk Fox) remegtem mint a kocsonya, és minden fára azt hittem, hogy Slender az. 

-Nagyon félsz?- kérdezte egyszer csak Logan. Volt pár gally a kezében.
 Bólogattam.. De egyszer csak... Valaki odanyúlt a kezemhez...

 Logan rákulcsolta a kezét az enyémre, ledobta a gallyakat a földre, így szabaddá vált mindkét keze. A másik kezével megsimította az arcomat, közelebb hajolt hozzám. Lélegzet-visszafolytva vártam mi lesz és épp mikor az ajkaink súrolták egymást Fox ugatni kezdett. 
 Eltávolodtunk egymástól, de még mindig fogtuk egymás kezét. A fák mögül előugrott valami én meg torkom szakadtából sikítani kezdtem.

-Bocs, csak utánatok jöttem segíteni- hallottam egy ismerős hangot. Carlos volt az!
-Sss semmi baj- ölelt magához Logan. Most már tényleg nagyon remegtem.
-Ember ezt tényleg nem kellett volna- simogatta a hajamat Logan...

Visszamentünk a többiekhez én meg azonnal bevágtam magam a sátorba. Hallottam ahogyan a többiek azt kérdezgetik mi történt. Behunytam a szemem és lefeküdtem.
 -Lana...- feküdt mellém Logan. A sötétben is jól láttam az arcát. Aggodalom tükröződött róla vissza.
 Nekem támasztotta a homlokát, a kezét pedig rátette a csípőmre.
 Már nem féltem. Bejöhetett volna a sikolytól kezdve Slendermanig mindenki a sátorba, mellettem volt az a személy aki mellett biztonságban éreztem magam. Akit szerettem.
 Behunytam a szemem és hagytam hogy szenvedélyesen megcsókoljon.

xxx Vic.
( Köszi hogy elolvastad! :) )

15.rész :)

Sziasztok!

Több mint 3 hónap kihagyás után végre itt az új rész! Nem tudom, hogy ti, akik feliratkoztatok még tavaly nyáron ide, még mindig ugyanúgy szeretitek-e a BTR-t mint én...

De remélem még emlékeztek a sztorira és a szereplőkre! 

6 komment az ára az új résznek!

Amíg nem jön össze addig nem lesz több rész ;)

Ez most tényleg csak tőletek függ.

15. rész: Mégsem szeret?
Furcsa álom, boldog valóság.


  A fiúk managere az egyik városi sportcsarnokot választotta a sajtótájékoztató megrendezéséhez. A csarnok egy végében egy hosszú asztalt helyeztek el, az asztal előtt pedig székek tucatjai sorakoztak amiket sorra foglaltak el újságírók, televíziós riporterek, paparazzik.
 A játék miatt én nem beszélhetek addig, amíg fel nem adom vagy éppen én nyerek. Victoria minden szavának a végéhez hozzá kell fűznie azt hogy -csi, Kendallnek minden szembe jövő lánynak szerelmet kell vallania (ebből érzem hogy még nagy bajok lesznek :) ) , a többiek feladatát még nem tudom. Annyi biztos, hogy ezt a sajtótájékoztatót nem felejtik el egy darabig.
 Igazából nagyon aggódtam, hisz ha benne leszünk a tévében, akkor nem tanácsos így viselkedni. De hát nem tudom ezt közölni senkivel, hiszen ha kiesek egy Carlos által kitalált "büntetésen" esek majd át. Hurrá... Így hát kénytelen leszek hallgatni. Lol.
-Kezdődik!- bukkant fel hirtelen mellettem Kendall a kezeiben egy-egy pohár kávéval, majd az egyiket felém nyújtotta.
 Bólintottam. Beszélnem most nem lehet. :)
 Elindultunk hát az asztalhoz, velünk egyszerre pedig feltűntek a többbiek is. Hát. Jól gondoltam. Ezt a napot jó ideig emlegetni fogják. xD
 Kezdjük James-szel. James az a srác aki abszolút szerethető, jóképű, mindig makulátlan külsejű olyan aki sohasem játssza meg magát. De most... Haja hosszabb volt (Istenem add hogy csak egy paróka!) , egyik szemét eltakarta a frufruja (???!!!) fekete rúzs (atya ég!) fekete bőrdzsekit viselt fekete szűkszárú farmerrel, mindemellett fekete bokacsizmája és egy tucat ugyancsak fekete halálfejes karkötő volt a jobb kezén. Mondanom sem kell tátva maradt a szám. Ha nem lennénk ilyen közeli barátok átlagos fan szemmel nem venném benne észre Jamest.
 Alexa. Nos Alexában nem volt semmi különös, ha figyelmen hagyjuk az estélyi ruhát amiben megjelent. Szép világoskék darab. -Ezt a feladatot Carlos nekem szánta volna- súgta nekem Kendall.
 Carloson nem volt semmi maskara, gondolom neki is valami olyan jellegű feladat jutott mint nekem. Logan sem volt beöltözve, teljesen normálisan néztek ki. Vagyis Logan ugyanolyan szexi szívtipró volt mint máskor. ( De persze én már nem így gondolom, vagyis... na... úgy értem...... LEBUKTAM).
 A teremben hulla csend lett, a fotósok is lefagyva álltak pár percig, de miután feleszméltek döbbenetükből és vadul kattogni kezdtek a fényképezőgépek. Pár percig még hallgattam a fiúk managerének szónoklatát, de utána már csak egy dologra figyeltem: Loganre.
 Nem volt benne semmi különös (épp ahogy ezt már említettem) . A haja gondosan be volt állítva, ruhája tökéletesen összepasszolt, a szemei csodálatosan ragyogtak. A gyomromban lépő lepkék (én inkább parazitáknak mondanám őket) mozgolódni kezdtek , a lábam pedig remegni.  De mindezek ellenére képes voltam elvonatkoztatni, és Logan cselekedeteire összpontosítani figyelmemet. Ő ugyanis elővett egy mikrofont ( vagy elővarázsolta?!) finoman beleköhögött, mire a teremben lévők egy emberként fordultak felé.

 -Khm, khm... Hölgyeim és uraim, köszöntöm önöket- kezdte én meg elképedve néztem rá Kendall pedig csak kuncogott- Szeretném megköszönni, hogy ma is iderángattak minket a gec.......

 Nem bírtam tovább, befogtam a füleim, de még így is hallottam Logan cifra káromkodásait. Kendall a hasát fogva nevetett, Carlos rosszallóan rázta a fejét, James meg se mozdult....
 A fiúk managere pedig majd' elsüllyedt a szégyentől. Nagyon megsajnáltam, tényleg. 
 Hát a riporterek köpni-nyelni nem tudtak, szóval legalább nem tudtak kattogtatni.
- Mindenki kifelé.... Most!!!!- harsogta nekünk  a fiúk managere, én meg behúzott nyakkal elkezdtem az ajtó felé cammogni....
 Alexa  követett engem ( az estélyi ruhájában ami alig fért ki az ajtón) aztán elkezdett idegesen frani akcentussal beszélni. Jól tudta hogy nem szólhatok vissza.
-Ezh máhr mindehnek a tetheje!!!! Nehm hiszhem ehl hohgy ah hülye Logan ilyen hülye felahdatott kapotth!!!!!
 Lehajtottam a fejem hogy ne lássa a mosolyom.. Hála a rövid hajamnak, persze észrevette hogy röhögök ezért elkezdett engem is korholni. Az szakította félbe, hogy meghallottuk a manager kiabálását az egyik helyiségből, összenéztünk és odarohantunk.
-Komolyan, AZ ÉRTELMI SZINTETEK NULLA?!!! NEM ÉRDEKEL A KIBASZOTT JÁTÉKOTOK, MEGALÁZTÁTOK MAGATOKAT AZ EGÉSZ VILÁG ELŐTT!!! HOGY A FENÉBE..
-Te rendezted ezt az egész szart....- szólt közbe Logan. Nem jól tette.
-CSAKIS MIATTATOK!! ELINTÉZEK NEKTEK EGY TURNÉT ÉS EZ A HÁLA? TUDJÁTOK MIT????? INKÁBB ITT HAGYLAK TITEKET A FENÉBE..
-Menjen csak!- szóltam közbe. Azonnal megbántam.
...... Kiestem :(
.......  Ez az egész nem rám tartozik
.......... Nem lehetek ilyen szemtelen egy managerrel!!!
- Hogy mondtad?- fonta össze a karjait a férfi.
-Azt mondta húzzál el a picsába.- mondta Kendall. Carlos egyetértően hümmögött egyet, Logan  bólintott.
-Ja, nem kell nekünk egy ilyen manager..... Tom jobb volt nálad- dünnyögte James.

      Innentől szó szerint elszabadult a pokol. Mindenki kiabált mindenkivel. Én Kendallel, hogy ilyet azért nem mondtam (mármint a húzzon el a picsába részt) Carlos is Kendallel hogy miatta most kiesett a játékból, James Carlosszal hogy fejezze már be, Logan meg a managerrel ordibált cifra szavakat "daloltak" egymásnak..... Alexa meg az egész csapatni hogy álljunk már le.
   Senki sem vette észre Victoria jelenlétét. Igazából azt sem tudom mennyi ideig állhatott ott az ajtóban. Csak annyit tudok hogy közepes hangerővel szólított meg minket, mire mindannyian abbahagytuk a civakodást.
- Itt meg mi a fene folyik?
   Összenéztük, és mint a gyerekek, akik eltörték az anyjuk kedvenc vázáját, bűntudatunkban a földet kezdtük bámulni. Nem mintha valami érdekes lett volna a járólapban.
 -Szexi padló- súgta oda Kendallnek Carlos. Nos Carlos is valami olyasmin gondolkozhatott mint én.
- De most komolyan, Zac - mondta közben Vic a managernek (Zacnek?)- csak játszani akartunk egy jót. Te erőltetted ezt az egészet, akkor rendezd is el valahogyan! Komolyan, ilyen hangzavart még életemben nem hallottam.
-Hhhhhhh- sóhajtott Zac - Rendben srácok. Menjetek vissza a turnébuszba. 
 És mi engedelmesen jól nevelt emberek módjára visszamentünk a turnébuszba. Szándékosan nem a hotelbe. :)

 ***

  Szakadt az eső, villámlott és dörgött az ég. Vacogva vártam, hogy végre átváltson a jelzőlámpa fénye zöldre és átfuthassak a zebrán. A fájdalom a mellkasomban egyre felerősödött. Már nem bírtam visszatartani a zokogást. A lámpa váltott én pedig átrohantam az út másik oldalára, ahol egy fiú várt rám. Az a fiú akit az előbb láttam csókolózni a 'Live your dreams' nevű kávézóban. Az a fiú akit a pokolra kívántam. Az a fiú aki összetörte a szívem.

 Elindultam hát a másik irányba. Nem érdekelt hol lyukadok ki, a lényeg hogy jó távol legyek tőle. Beleléptem egy hatalmas pocsolyába. -Baszki- szisszentem fel és lenéztem. Szitkozódtam még egy kicsit aztán folytattam a menekülést. De már megint ott volt előttem. 180 fokos fordulatot vettem de ekkor megszólalt:

-Miért kerülsz engem?- kiáltotta én meg dühtől remegő tüdővel megfordultam és kapásból rávágtam.

- Mert egy egoista geci vagy!

Hirtelen néma csönd lett. Eltűntek a házak, az utca, a kávézó, az autók. Csak ketten maradtunk. Az eső se esett már.

Logan csak állt én meg zokogni kezdtem. Hirtelen előrelépett, felém nyújtotta a kezét, magához húzott és a fülembe súgta:

-De ez az egoista geci teljes szívéből szeret téged.....

                                                                  Bumm Bumm Tssss

Hatalmas csattanásra riadtam fel, és mint minden második alkalommal most is bevertem a fejem a polcba. Ki volt az az idióta aki oda rakta?!
 - Bocs!- szabadkozott Vic - Csak levertem a táskám.
- Hány óra van?- kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Délután 5 - mondta és közben felvette a táskáját a földről és visszapakolta a kiömlött tartalmát.
- Akkor mindjárt koncert - mondtam, és remegni kezdett a gyomrom.
-Ne mondd már hogy még mindig lámpalázad van!- nevetett ki. 

- De.. sajnos...
- Mit álmodtál?- váltott hirtelen témát.
-Ez most hogy jön ide?
- Hát egy csomószor kimondtad Logan nevét... Csak nem arról álmodtál hogy...
- Fújj Vic ne perverzkedj! - túrtam bele a hajamba. - Nem is róla álmodtam... hanem... Loran-ról!!! Igen! Róla!
-És ő ki???- húzta össze a szemöldökét
-Egy barátnőm..- húztam ki magam, és gondolatban megveregettem a saját vállam amiért ilyen ötletes hazugságot találtam ki ilyen hamar.
-Okééé- válaszolt és a telefonján kezdett szórakozni.
   Megfésültem a hajam, ettem egy Kinder meglepetést, és összeraktam az ajándékot. Kicsi dinó :D
-Hé Lana, James azt írja menjünk ki röplabdázni a parkolóba. Menjünk?
- Benne vagyok! - kiabáltam hátra. Vic-kel átöltöztünk rövidnaciba és kiindultunk a buszból.
-Te Lana...
-Igen? - kérdeztem. Vic előttem ált, és nagyon úgy tűnt még nem nyitott ajtót.
- Nem nyílik az ajtó.
- Na vaccakolj már, engedj oda- löktem félre. Megtoltam a kilincsnél vagy minél fogva de nem sikerült kinyitni.
-Ember... álmélkodott Victoria- Ez olyan mint az egyik rész a sorozatomból.
-Jaj ne ess nekem pánikba, hívd fel a fiúkat.- mondtam miközben még mindig szorgalmasan próbálkoztam.
-Jó...jó....hívom...Kendallt- idegeskedett és megcsörgette Kendallt. Miután szegény Kendall felvette a telefont Vic kiabálni kezdett vele hogy jöjjön ide és szakítsa ki az ajtót, vagy hívja fel a tűzoltókat.
 Persze nem volt ilyen komoly a helyzet. :) A fiúk elkérték a soförtől a kulcsokat, de nem is volt rá szükség, mert rossz felé próbáltuk kinyitni. Nem tudom mióta nyílik befelé. xD

***

  Végül játszottunk a parkolóban egy jót. :) Amikor én szerváltam Logan nem figyelt eléggé és fejen találtam a labdával. Nevetett és ő is megdobott, de ő szándékosan.

 Ezután elkezdődött a párharcunk aminek a fiúk managere vetett végett (már szent a béke) mert készülni kellett a koncertre. Visszaszaladtam a turnébuszba kihoztam pár cuccot és vele a Kinder dinóm. 

  Az öltözőben gitározva vártam a soromra és megalkottam egy vaciúj dalt! Íme:

- Kicsi dinó, kicsi dinó kicsi di-i-i-nó!

   Kicsi dinó, kicsi dinó kicsi di-i-i-nó!

   Kicsi dinó, kicsi dinó kicsi di-i-i-nó!

   Kicsi dinó, kicsi dinó kicsi di-i-i-nó!

 Na jó, a  12 versszakból álló dinódalom még a kezdeti stádiumban van, majd a kész dalt kirakom iTunes-ra! De ha elképzelem magam a lemezzel a kezemben aminek a borítóján ott van a Kinder dinóm elfog a röhögőgörcs :) 

 Hupsz mennem kell a színpadra, hisz várnak a srácok a közönség... és....és..... LOGAN... <3

K°I°C°S°I°°D°I°N°Ó ;)

 Logan... Nincs köztünk se kölcsönös vonzalom, se harag és ez pont jó nekem így. Jó lenne ha összejönnénk, de erre én nem sok esélyt látok....  De hát reménykedni csak szabad, nem?

Még akkor is ha mégsem szeret?

xxx Vic.

  

14. rész

Sziasztok! Tudom, hogy a részek olyan lassúsággal jönnek, mint egy reumás csiga, de sajnos ez van. Próbálok ezentúl gyorsabban írni, de ahhoz visszajelzés is kell tőletek. Szóval várom a kommenteket. :)
14. rész: Carlos és a Rush
A játék.

-Na, akkor halljuk!- mondtam durcás hangon karba tett kézzel. Victoria öltözőjében ültünk Alexával egy-egy babzsákfotelben egymással  szemben.Bármennyire is mérges voltam  Alexára nem tudtam haragudni. Egyszerűen nem feltételeztem róla, hogy álnéven regisztrál a twitterre... Bevallom titkon reméltem, hogy Logan van a dolgok mögött.  
- Hát tudod... Annyit szerencsétlenkedtél. Amikor a fiúk az albumokon dolgoztak és megjelentél hogy " kezdő dalszerzőként tapasztalatokat akarsz gyűjteni" én már akkor éreztem hogy te nem csak pár napot töltesz majd velünk. Olyan kedves, aranyos lánynak tűntél a fiúknak, hogy megkedveltek. Én is, Halston is... Az aszisztensektől elkezdve a zenei producerekig, mindenki felfigyelt rád. Te nem olyan beképzelt dalíró vagy mint Taylor Swift, a vörös hajad ellenére nem vagy vadóc, mint Avril Lavigne sőt nem vagy olyan undorítóan cuki sem. Egy átlagos dögös lány. Victoria nem csak azért kedvelt meg, mert segítettél neki írni egy dalt, hanem mert ő is látta ezeket a jó tulajdonságaidat. Amikor Dustin puffant egyet és eltörte a karját elsőre juttotál mindannyiunk eszébe. Nemhiába, hogy belédszeretett.
- Hát...izé...- hűha, szóhoz sem jutottam-Várj! Ki szeretett belém?
-Hát Kendall!- mondta Alexa, úgy mintha ez olyan természetes dolog lenne, mint lélegezni.
-MI VAN?!- ordítottam, annak ellenére, hogy Alexa ott ült előttem fél méterre.
-Most mit akadsz így ki? Nem mondta neked? Nekem azt mondta, hogy ma abban a boltban akarja neked elmondani! Azért is vette meg a gitárt...
-Hát nekem nem mondott ott semmi ilyesmit... Kendall vette a gitárt?!- döbbentem le ismét. Gyakrabban kéne Alexával beszélgetnem, sokmindent megtudnák...
- Igen ő vette! Én azt hittem, hogy már jártok...
- Hogy már járunk?- fogtam a fejem.
-Igen... Ki is tweteltem.
-Kitweetelted?????!!!!!!- pattantam fel.- Mégis miért? Azonnal törölt ki!
-Jó, ne kiabálj! Azonnal kitörlöm.- állt fel Alexa is és elővette a telóját. Pötyögött egy darabig utána megszólalt.
-Van egy kis baj...
-Mi?- ziháltam dühösen.Vagy kétségbeesedten? Az ég tudja!
-Hát az hogy több m int kétszázezren retweetelték.
-Ilyen nincs!-kiáltottam. Abban a pillanatban rezegni kezdett a zsebemben a mobilom. Még nem léptem ki a twitterből és ilyenkor ha valamilyen eseményem van akkor megrezdül a mobilom. Hiba volt megnéznem a twittert.
Több ezer üzenet, mind olyan hogy: Tényleg jársz Kendall-el? vagy Gratulálok! esetleg Nem is illetek össze! de akadtak olyanok is akik fenyegedtek. Pár százezer új követőre is tettem szert... KÁOSZ,KÁOSZ MINDENHOL!
-Lana, tényleg nagyon sajnálom! Én csak azt....
-Alexa, mondd, most mit csináljak?-kérdeztem erőtlen hangon, mert már a sírógörcs kerülgetett.
-Hát nem is tudom... Beszélni kéne Kendallel... Hogy írja ki ő is hogy én csak vicceltem.
-Ő is?- kérdeztem értetlenül, az arcomat pedig beáztatták a sós könnycseppek.
-Aha, mert én már kiírtam... De tényleg nagyon sajnálom!
-Menj beszélj Kendallel, addig én is összeszedem magam.- motyogtam.
-Oké.-ezzel Alexa kiment az öltözőből. Leültem az egyik babzsák fotelbe, megtöröltem az arcom és újra felléptem twitterle. Másodpercenként jöttek az üzenetek. Fogalmam se volt, hogy mit tegyek. Hogy ilyenkor mi a teendő. Egyszerűen tanácstalan voltam. Még sosem kerültem ehhez hasonló helyzetbe. De hát nem csak én vagyok ebben benne hanem Kendall is és . És Alexa azt mondta, hogy szeret. Szeret? Én meg szeretem Logant. Ha így megy tovább a végén a Big Time Rush feloszlik a szerelmi háromszög négyszög esetleg ötszög miatt. Ilyenekre ne is gondoljak. De hát Kendall és én olyan jól megvoltunk! Miért kell mindent tönkre vágnia a szerelemnek? Cupido szórakozzon mással, mert nekem már nagyon elegem van! 
-Hali!- toppant be vidáman az öltözőbe Victoria- Ma is agyontáncoltam a cipőmet! De amúgy tök jó volt, nagyon hangosan tapsoltak meg minden! Hé veled meg mi van?
 Na, hát csak észrevette, hogy mondjuk itt zokogok (teszem hozzá nem túl halkan).
-Hosszú- legyintettem és letöröltem a könnyeimet.
- Logan?
-Nem.
- Ööö.... talán rosszul sikerült a fellépés?
-Nem...
- Hát akkor mi? - tárta szét a karját.
- Twitter.- szipogtam. Vic amilyen gyorsan csak tudta előkapta a mobilját és fellépet a twitterre. Victoria arcára először a meglepődés utána az ijedtség majd legvégén az aggodalom ült ki.
- Na?- kérdeztem és hátrasöpörtem a szemembe lógó vörös hajtincseimet.
- Hát ez gáz.- sóhajtotta- És hol van Alexa?
Alexa pont abban a pillanatban érkezett vissza.
-Hát Lana nem hiszem, hogy örülni fogsz...-kezdte én meg azonnal felálltam és probáltam nem újra sírvafakadni.- Kendall tök jófej volt kiírta, hogy tréfa az egész, de a rajongók nem nagyon hisznek neki. A fiúk managere pedig egy sajtótájékoztatót szervezett holnap reggelre.
-De holnap reggel már úton leszünk a következő turnéállomásra.- aggodalmaskodott Vic.

-Nem..- mondta bizalmasan Alexa- 2 perc múlva leszünk úton.
Victoriával összenéztünk amolyan " mi a fene van?" arckifejezéssel. A választ azonnal megkaptuk.
- Valaki adjon egy töltőt!- esett be ( szó szerint!!!) Carlos.- Le fogok merülni!!!! LE FOGOK MERÜLNI!!!!!!- siránkozott. Alexa ráordított hogy " te érzéketlen barom" Carlos pedig jobbnak látta ha kimegy. :)

                                                              ***
 A turné alatt még nem volt olyan, hogy éjszaka utazzunk. Persze érkeztünk már meg este, de az más. Mindenki fáradt, legszívesebben lezuhanyoznánk és belebújnánk a hotelszoba kényelmes ágyába. 
 A turnébuszban Vic-kel az összes lámpát felkapcsoltuk de így is elég gyér volt a világítás. Vártuk, hogy jellezzék hogy indulhatunk. A sofőrünk kipihentnek látszott...  Én meg már akkor untam magam. Aludni a busz ágyán miközben utazunk lehetetlen.
 -Sziasztok!!!- lépett be Carlos és James a buszba jókedvűen- Játszotok?
-Mi? Mit?- kérdezte Vic és kiváncsian leseskedett a Carlos kezében lévő borítékok felé.
- Ha beléptek ebbe a játékba, többé nincs menekvés. Minden elrontott feladat halált jelent!- mondta szokatlanul mély hangon Carlos én meg alig bírtam visszatartani a mosolyom- Ki olyan bátor aki szembe mer nézni velem?
-Carlos, most komolyan, honnan szedted ezt a szöveget?- kérdezte röhögve Vic.
-www.ingyenjátékmindenkinek.com
 Mind a négyen hangosan felnevettünk.
-Akkor?- kérdezte James.
-Játszunk!- mondta vakmerően. Na de kérem, mi ez a többesszám?
-Oké! Válasszatok borítékot!
 Én húztam elsőnek. Vic kicsit válogatott... Carlos még annyit mondott, hogy meg kell csinálnunk azt a feladatot ami a borítékban áll. Mi ketten egymásnak elmondhatjuk mi van benne, de amúgy titok. Szerencsét kívántak és nevetve elmentek.

 Victoria-val mohón felcincáltuk a leveleket.
- Minden szavad végére illeszd azt, hogy -csi.- olvasta fel Vic. Hát ez nem is rossz. Hátha nekem is valami jó fajta lesz....
- Indulunk lányok!- jött be a sofőrünk a buszba mosolyogva. Őszíntén szólva észre sem vettem, hogy kiment.- 4 óra múlva ott vagyunk!
 -Márcsi csakcsi 15-csi perccsi éscsi éjfélcsi!- vidámkodott Victoria. Vidámkodott?! Te jó ég, Carlos új szavakat tesz a számba. :D
 Tovább akartam bontani a borítékomat, de már megint megzavartak.
- Lana, légyszi vigyázz Fox-ra!-  jelent meg Alexa is a buszban, majd észrevette a borítékomat- ti is játszotok? Jaj,de jó!!!
-Tökcsi viccescsi lennecsi hacsi jobbcsi feladatcsi kapcsi éncsi.- vont vállat Vic, Alexa meg elnevette magát és nevetőgörccsel távozott. Lol.
 A busz is elindult, nem feltételeztem, hogy még valaki benéz. Így most már teljesen felbontottam a borítékot.
 A kis papírfecnin Carlos kézírását véltem felfedezni.
 - Csendfogadalom. Egy napig nem beszélhetsz!-  olvastam hangosan.
 -Éscsi mitcsi majdcsi sajtótájékoztatócsi?- kérdezte komolytalanul Vic.
    
                                                   Ó,ó...............

 Elvégre is az út borzalmas volt. Victoria kihasználta, hogy nem beszélhetek ezért ő egész úton csak beszélt. Végül hajnali 4 óra felé megérkeztünk, igénybe vettük a hotelszobákat. Aludtunk maximum 2 órát.... Mert ugye a jóvoltamból sajtótájékoztató 1 óra múlva. Pff.......... -.-"""

Lezuhanyoztam, felvettem egy viszonylag normális ruhát, fogat mostam, bepakoltam a táskámba és olyan "készen vagyok, hurrá"  sóhaj után elindultam. Egyedül, mert Victoria és Alexa eltűnt.
 A hotel folyósóján sétálgattam, megnyomtam a lift hívógombját és álldogáltam. Egy tompa puffanást hallottam, hát lenéztem a földre. Kiesett a táskámból a telefonom. Nagyon tudok vigyázni a dolgaimra.
 Lehajoltam, hogy felvegyem de akkor...akkor valaki átfogta a derekam és azt mondta:
-Miért baj ha szeretlek.
Kendall volt.
Megfordultam és leráztam magamról Kendall kezét. Nagyokat pislogtam mire Kendall elnevette magát és elővett egy papírt, majd a kezembe adta.
 Szétnyitottam és elolvastam.
Szerelmi vallomás minden lánynak vagy fiúnak.
Elmosolyodtam és én is elővettem az enyémet, aztán odaadtam neki.
-Csendfogadalom? Te aztán megszívtad!- nevetett ki. Kicsit mérges lettem, mert hát azt várná az ember, hogy segít de aztán én is elnevettem magam.
-Hé te!- kapta oldalra a fejét Kendall. Pont szembe jött egy lány- Igen te! Esküszöm álmomban már találkoztunk!
 A fejemet fogva nevettem. Így történt, hogy a telefonomat másodszor is leejtettem. :)


xxx Vic.

13. rész

Sziasztok!
 Mostanában nem jönnek olyan gyakran a részek mint nyáron. Sajnos nem tudtam betartani az ígéretem és a hetente új részek helyett havonta új részek lettek... Nagyon sajnálom de a Gimis élet kemény meló, nem is jutok számítógép közelébe mostanában. De azért remélem hűségesek maradtok a bloghoz. :)

13. rész : Alexa a megmentő 
Megvagy Gamersrác! Várjunk... Mi van ??!!

- Kérlek, bocsáss meg! - kérleltem Victoria-t miközben az öltözőjében segítettem leszedni a ruhájáról a taco maradványait.
-Jaj, ha még egyszer bocsánatot kérsz, akkor megütlek! - szólt rám szórakozottan. Túlságosan is hamar bocsátott meg. 
 Szótlanul töröltem tovább le Vicky rózsaszín csillám pólójáról a kaját.
-Amúgy lehet egy kérdésem?- szólalt meg hirtelen.
-Hogy miért dobtam a falhoz a taco-t?- találgattam.
-Nem! - rázta a fejét -Csak annyit szeretnék tudni, hogy honnan van a rucid?
-Ó, ez?- kérdeztem és magamra mutattam - Az előbb erőszakolták rám a stylis-tok.
-Csak mert nagyon menő! - kacsintott. Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem.
-Félek Victoria, ez nem fog kijönni belőle.
-Ó...- görbült le a szája - Akkor miben kezdem el a show-t?- nem igazán tudtam rá válaszolni, ezért inkább lesütöttem a szemem, majd ekkor betoppant Alexa.
-Hé, csajok! Nélkülem buliztok? -lépett be fülig érő szájjal. Vicky és én is viszonoztuk a mosolyt.

- Hát te meg mit csinálsz? - mutatott rám Alexa döbbent arckifejezéssel. Hát igen, a helyzet kicsit félreérthető volt... Vicky előtt térdeltem, és a melleiről dörzsöltem le a taco-t  szivaccsal. Ijedten felálltam és eldobtam a szivacsot.
-Csak.. hm.. történt egy kis ... hm... baleset.- mondtam tétován.
-Okééé...- húzta el a szót Alexa, majd szó nélkül odalépett Vicky-hez, végighúzta az ujját a ruháján és megnyalta.
-Taco!!!- csillant fel a szeme.

-Nem hiszem el, ez tiszta gusztustalan!- fintorgott Victoria. Miután kimondta a mondatot én is ugyanúgy cselekedtem mint Alexa.
-Ez tök finom !- szóltam és nyúltam volna még egy kis kóstolóért de Victoria megállította a kezemet.
- Ha valaki még egyszer hozzámér visítok!- figyelmeztetett- A ruhám nem büféasztal!

 Összenéztem Alexával és mindhárman elnevettük magunkat.
-De akkor mi lesz a ruhámmal? Mindjárt én következek!- szomorodott el Vic.
-Először is vedd le! - tanácsolta kuncogva Alexa.- Gyertek, kitalálunk valamit!
 Míg Vic öltözött mi ruhák után kutattunk. Találtunk is pár jó darabot, de Victoria mindet visszaadta valamilyen indokkal. " Ez túl bő!" " Ti ezt akarjátok rám tukmálni?!" " Ez már lesz rajtam az este."
-Komolyan Victoria, akkor mi a francot fogsz felvenni?- csapott az öltöző ajtajára Alexa.
- Nem to'm...- hallotunk egy csalódott hangot az ajtó túloldaláról.
-Mit szólnál hozzá, ha ruhát cserélnénk?- vetettem fel hírtelen az ötletet.
-Ruhacsere?- nyitott ajtót eszelősen Vic.- És akkor te miben leszel?
-Hát a tiédben! Felveszek egy felsőt vagy valamit, és akkor nem fog látszani  a folt!
-Hát... Nem is tudom...
-Nem tetszik a ruhája?- kérdezte Alexa.
-Dehogynem! Csak hát neked biztos jó lesz ez így?
-Persze!  Ott kint úgy sem rám fognak figyelni, hanem a fiúkra. Észre sem fogják venni, hogy milyen ruciban vagyok.- vontam meg mosolyogva a vállam.
-Hát akkor öltözz!- kacsintott rám Vic.
-Ti kis perverzek!- rázta a fejét nevetve Alexa.

                                                          *
10 perc múlva már Vic ruhájában feszítettem, aminek a mell részén még mindig ott volt a taco által hátrahagyott folt.
-Hmm- mondtam. A ruha vészesen szűk volt rám ( Victoria nagyon vékony én meg... ) ráadásul a hossza is nagy volt.
-Rémesen áll rajtad- mondta Victoria. Rajta bezzeg az én cuccom tökéletes volt. - Na gyere, választunk neked valami mást.
 Victoria és Alexa úgy válogatták a ruhákat mint a profik. Alexa betuszkolt az öltözőbe, Victoria a kezembe nyomott valami ruháknak kinéző cuccokat és rám parancsoltak, hogy öltözzek. 
 Engedelmesen felvettem a pólót a farmer-rövidnadrágot a cipőt a fülbevalót... Kiléptem de a várt hatás elmaradt. Ahelyett hogy megdicsérték volna a ruhámat elfutotta őket a pulykaméreg.
-Komolyan, rajtad még nem volt ilyen cucc?- puffadozott, majd odalépett hozzám és betűrte a pólót a nadrágba és a hajamat kicsikét felborzolta.
-Így már jobb...- mondta Vic, miközben a kezével formázott fényképezőgépen át méregetett.
Belenéztem a tükörbe. A rám visszanéző arc már nem festett olyan szánalmasan mint általában szokott. Még szánalmasabb volt. Látszott rajtam, hogy engem nem ebbe a ruhába találtak ki. A sminkem is teljesen elmosódott a sok átöltözés miatt.
-Inkább felveszek valami mást- fordultam a lányokhoz, de alig hogy kimondtam benyitott az öltözőbe a headsat-es fickó.
-Lana! Már 10 perce a színpadon kéne lenned! Azonnal indulj!- mondta mérgesen. 10 perce? Futva elindultam, és szerencsére megtaláltam a színpadot. A hülye fejemmel tovább futottam már kiértem a színpadra, amikor egy zsinór beleakadt a lábamba. 
 Elvesztettem az egyensúlyomat és mint a lassított felvétel, úgy dőltem előre. Éreztem, hogy nem tudok felegyenesedni, minden próbálkozásom hiábavaló lenne. Már felkészültem az esésre amikor... amikor valaki megfogta a derekam és visszahúzott. Zihálva kiegyenesedtem és a megmentőmre pillantottam. Döbbenetemben levegőt sem tudtam venni... Logan volt az. Száját bizakodó mosolyra húzta és megszólalt.
-Komolyan, te még rágózás közben is balesetet tudnál szenvedni.- nevetett. Nem tudtam reagálni a sértésre mert a lepkéim ugrándozni kezdtek a mosoly láttán. Várjunk csak... A lepkék nem tudnak ugrálni... Csak nem a taco próbál rossz irányban kijönni?
- Bocs a késésért.- motyogtam zavartan és fogdosni kezdtem a pólómat zavaromban.
- Nincs baj... Carlos megint bedobta az a hülye sztoriját amit a rajongók valami érthetetlen okból kifolyólag humorosnak találnak.- suttogta Logan miközbe odamentünk a többiekhez. Leültem a székre, de olyan érzésem támadt, hogy valami hiányzik. Hol van a gitárom? Kétségbeesedten néztem körbe.
-Hé Lana! Cool a gitárod!- kacsintott rám James és rámutatott valamire mellettem. Oldalra pillantottam és megláttam... Megláttam azt a gitárt amit délután néztem a boltban. Csillogott-villogott és valósággal megvakított. Felkaptam és a nyakamba akaztottam a hevedert. A gitár belsejében volt egy cetli. Kihalásztam és elolvastam rajta a kézzel írt írást.
 Gamersráctól 
Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy egyszerűen eldobom a gitárt, de mivel a sajátomat nem láttam sehol, ezért ez a tervem meghiúsult. Honnan a fenéből tud ilyeneket? A boltban az eladón kívül csak én és Kendall voltunk... Én és Kendall...
Én és Kendall...
Én és Kendall...
 A gondolatok a fejemben ide-oda cikáztak miközben belekezdtünk az este utolsó dalába WorldWide- ba.

Wait a minute before you tell me anything
How was your day?

 Az én titkos hódolóm furcsa módon mindent tud rólam. Mármint olyanokat amiket elmondok a srácoknak.

'Cause I been missing
You by my side, yeah

Azért elég furcsa, hogy olyan dolgokat is kihangsúlyoz amiket Kendallel csinálok.

Did I awake you out of your dream?
I'm sorry but I couldn't sleep
You calm me down
There's something about the sound of your voice

Mint például a pizzás dolog és ma a gitár.

I, I, I, I never, never, never
As far away as it may seem no
Soon we'll be together
We'll pick up right where we left off


 De nem lehet Kendall! Vagy talán mégis?

Paris, London, Tokyo.......

 El kell mondanom a lányoknak! Lehet hogy ők tudnak valamit...

Girl, I'll be thinking about you worldwide, worldwide, worldwide....

De nem hinném, hogy titkolták volna előlem! Jaj, már teljesen össze vagyok zavarodva.. Elég volt, a dalra kell koncentrálnom!!

.....'Cause you have my heart...

 És a dal hírtelen véget ért. A tömeg tapsolt, kiabált éljenezett. Nem nagyon akarták elengedni a srácokat. Még Victoria zárószáma következett. A fiúk közben meghajoltak, én kelletlenül intettem egyet ( engem úgy sem vesznek észre ) és kivonultam a színpadról.
  Elrohantam megkeresni a  táskámat, de mint kiderült nem kell túl sokáig keresgélnem, mert már valaki odakészítette a színpad mögé. Felvettem a táskát és azonnal kutatni kezdtem a telefonom után. Egy nanoszekundumon belül bent is voltam a twitterben és azonnal ráírtam Gamersrácra. És vártam.            A fiúk tőlem pár méterre röhögcséltek, én meg tudtam hogy ha közülük valaki a titkos hódolóm annak jelezni fog a telefonja az üzimre.

Vártam.
Vártam...
Vááááááártam.
Vártam!
 De nem történt semmi. Idegesen pillantottam a telefonomra, de ha nem küldte volna el az üzenetet akkor gondolom azt én is látnám. Hát küldtem még egyet. Két "Szia!" után csak vissza fog írni.
 És visszaírt.

 Küldött nekem egy " Cső "-t. Ami önmagában nem dühített volna fel. Dühbe gurultam, mert a titkos hódolóm nincs a srácok között. Pedig ha valamelyikőjük lett volna biztos hogy megnyugszom. De ez nem így történt.
 A semmiből előbukkant Alexa.
-Hali!- mondta fülig érő mosollyal az arcán- Mizu?
 Ijedtemben véletlenül elküldtem egy be nem fejezett üzenetet Gamersrácnak. " Nem tudok rá"
 És ekkor furcsa dolog történt. Alexa zsebében zörögni kezdett a telefon. Fontoskodva kivette és elolvasta az üzenetet. Gyanakvóan odapillantottam. Az az üzenet volt amit abban a másodpercben küldtem el!
-Te...vagy---Gamersrác??- nyögtem. Nem értettem semmit.
 Alexa ahelyett hogy zavarba jött volna mosolyogva bólintott.
-De hát.. miért?- kérdeztem szinte suttogva. A fiúk mellettünk egyre hangosabban röhögtek valamint.
Alexa a homlokára csapott és értetlenkedve nézett rám.
 -Még ezt is el kell magyarázni?- kérdezte.

xxx Vic.

12. rész :)

12. rész: Visszautasítás
Mindegy, úgy se akartam ide semmi fontosat írni. xD

Minden oké lett volna, ha tudom Gamersrác telószámát, és képes vagyok válaszolni az sms-ére. Egész úton ezen kattogott az agyam, miközben a többiekkel folytattuk a játékot. Éppen Alexa kapott egy kis próbatételt, amikor erőt vettem magamond és bekapcsoltam a gépem.
-Egy pillanat, előkeresem a fényképezőt, ezt muszáj lesz lekapnom!- állt fel nevetve Kendall a földről, és hátrament. A tweeter-t behozva azonnal írtam is egy üzenetet.

@2lanaboney2- Mi az, hogy elfelejtelek? Nem tudom a telefonszámod, nincs időm a tweeterre, de a legfőbb gond az, hogy nem tudom, hogy ki vagy. Ezek nem kifogások. De igazán megérthetnél engem.
@madfox111- Volt lehetőséged arra, hogy megtudd ki vagyok. De neked fontosabb volt Logan.

-Mi?- kérdeztem hangosan, mire mindenki felém fordult. Egy pillanatra elfeletkeztem, hogy körülöttem emberek vannak. Kínosan nyögtem valami bocsánat félét, és folytattam a veszekedést.


@2lanaboney2- Hagyd ki ebből Logant.
@madfox111- Jaj nem kell félned, a kis drágádat nem bántom.


@2lanaboney2- Kis drágám? Na jó, csá.
@madfox111- Most meg mi bajod van?


@2lanaboney2- Az előbb ugyan ezt kérdezhettem volna tőled. Nem hagysz békén, az a bajom.
@madfox111- Bocs, hogy nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon.

5 perc néma chat szünet után, újra pötyögni kezdtem.


@2lanaboney2- Bocsánat. Tényleg.
@madfox111-Én is sajnálom. Ma este 9 a hotel előtt.


@2lanaboney2- Mi?
@madfox111- Találkozzunk este 9-kor az előtt a hotel előtt, ahova bejelentkeztek.


@2lanaboney2- Oké.
@madfox111-Szia.

Most viszont nem fogom elszalasztani az alkalmat. Ki tudja, talán egy tök helyes és aranyos csávóval ismerkedek meg. Titkon mégis reméltem valamit. Azt, hogy ez a srác nem lesz más mint Logan. Elképzeltem az egészet. Ahogy ott áll a hotel előtt a sötétben... Ahogy meglátom az arcát és elönt a boldogság... Talán akkor a lepkéim is feltámadnának. Jaj, már megint hülyeségeket gondolok...
 A többiek elkezdtek zsongani, hogy mit csinál már annyi ideje Kendall, és engem küldtek utána. Persze, mindig a legkisebbet kell ugráltatni... Nem említettem, hogy csupán 158 centiméter vagyok? Hát pedig igen, a többiek mellettem valóságos villany oszlopok....
 Hátramentem a busz leghátsó "szobájába". Kendall egy kanapészerűségen ült, egyik kezében a fényképezőgéppel, a másikban a telójával amit vadul nyomkodott.
- Lenne kedved eljönni velem délután egy hangszerüzletbe?- kérdezte, miközben fel sem nézett.
-Ö, miért is?- kérdeztem zavartan. Kendall a sarok felé biccentett, ahol a gitárja hevert 3 (!) elszakadt húrral.
-Mi történt vele?- kérdeztem meglepetten.
-Tegnap éjszaka, részeg Carlos, sok sok pia.- adta meg a címszavakat Kendall. Nem is merek belegondolni mi történhetett szegény gitárral. :D
-Akkor jössz?- állt fel a telefonját a zsebébe süllyesztve.
-Aha, persze- mosolyogtam.

                                                          ****

 Miután sikeresen kitudtam, hogy hol vagyunk ( Wantagh) kicsikét megnyugodtam, de mivel fogalmam sincs mi az a Wantagh inkább ha lehet nem nagyon mászkálok. Sohasem hallottam még ezt a nevet. De üsse kavics itt is csak egy napot leszünk.
 -Mehetünk?- jött be Kendall a buszba.
- Még be sem pakoltam a hotelba- akadékoskodtam.
- Az ráér- legyintett és megfogta a csuklóm, hogy kihúzzon a buszból.
-Hohó!- mondtam nevetve-Addig nem megyek sehová amíg át nem cuccoltam.- mondtam keresztbe fonva magam előtt a karjaim.
- Terra!- kiáltotta el magát Kendall, olyan hirtelen hogy nagyon megijedtem.
-Kendall, jól vagy?- kérdeztem a fiútól aki újra elkiáltotta magát.
-Jól van, jól van jövök.- felelte egy morcos hang. Nem sokkal később a buszba bejött az egyik pakolós pasas. Fekete vállig érő rocker haja volt, a fru-fru ja eltakarta a szemét. Felkapta a csomagjaimat és a gitár tokot és elindult, hogy bevigye őket a hotelba.
-Terra? Miféle név ez?- kérdeztem Kendalltől miután "Tera" elment.
-Csak becenév. Indulhatunk?
-Oké, megyek is.- mondtam és kezembe vettem a táskámat. Dobtam egy sms-t Victoria-nak és elindultunk Kendall-el.

 Fogalmam sem volt róla hogy létezik ekkora pláza a világon. Ha Kendall nincs ott velem, én már az első lépcsőnél nekimentem volna egy műanyag bábunak.  Az általunk keresett üzlet a másodikon volt, ahova mozgólépcsővel lehetett feljutni. Én meg imádom a mozgólépcsőt! Olyan király. :)

-Te miért mosolyogsz? - lökött oldalba Kendall miközben felfelé tartottunk a mozgólépcsőn (<3) .
- Imádom a mozgólépcsőt!- ujjongtam és hátranéztem. Beláttam az egész alsó szintet. Habár tériszonyom van, a mozgólépcső elfelejteti velem. :D
Sajnos mint minden móka ez sem tartott sokáig, és a fiúval rátaláltunk a hangszerboltra. Beengedtük magunkat az ajtón és szétnéztünk. Ekkora boltot én még nem láttam! Millió számra hevertek mindenhol a különféle hangszerek. Gitár, bendzsó, fuvola, klarinét, cselló, nagybőgő, elektromos gitár, ezer féle dob.... Hazaértem! xD
 Valahonnan előbukkant egy szemüveges és bajuszos csávó, vagyis az eladó. Tökre nem volt nekem szimpi... Mintha nem örült volna a vásárlóknak.
-Én megveszem a húrokat- fordult felém Kendall.
-Én meg megnézegetem a hangszereket.- dörzsöltem össze a két tenyerem, és célba vettem a tárgyakat.  Először egy hegedűt próbáltam ki, aztán egy furulyát, majd egy kicsit doboltam ( na jó, sokat doboltam ) és végül egy gitárt. Egy arany színű darab volt, hamis gyémántokkal kirakva.

 De mégis olyan szép volt és a hangja is nagyszerű! 15 éve ugyanaz a gitárom van... Az édesanyámtól kaptam és nagyon-nagyon szeretem. De mégis, ez a csillogás ez a hang.... Megveszem!
 Boldogan az árra pillantottam, de sajnos lefagyott az arcomról a mosoly.
5999 dollár 99 cent! Hát igen... A világ legjobb gitármárkájának egyikét tartottam a kezemben... Csalódottan visszatettem, és odakullogtam a kijárathoz. Megvártam míg Kendall végez, és az orromat lógatva mentem utána. A srác azonnal észrevette, hogy valami bajom van és faggatni kezdett.
-Tényleg semmi. -mondtam.
- Az előbb még ugrándoztál a mozgólépcső láttán, most meg szomorkodsz rajta.
-Csak láttam egy tök jó gitárt, tudod, ami ott volt a sarokban.. De nagyon drága..
-Minek neked az?
-De annyira szép!
- Nekem nem tetszik.
-Miért nem?- háborodtam fel.
-Mert talán csajos?- kérdezett vissza.  Jaj, de miért nem vagyok gazdag? Valakinek nincs felesleges 6000 dollárja?
-Jó, így már világos- nevettem fel kínosan. -eszünk valamit?
-Kellett nekem pont téged hívnom!- rázta a fejét mosolyogva.
-Kajás vagyok!- kezdtem műhisztizni. Hehe. :D
-Nincs időnk enni- pillantott az órájára Kendall - veszek neked egy taco-t. Ez így jó?
-Nagyszerű!- húztam mosolyra a számat.


 Kendall megvette a fent említett ételt a stadion melletti büfében, de sajnos nem volt időm megenni, mert a stylistok elhurcoltak átöltözni. Hiába ellenkeztem, ők rám aggattak mindenféle cuccokat. A végeredmény végül is nem lett rossz.

 Végre a kezembe vehettem a tacot és elindultam megkeresni Victoriát és Alexa-t. Egy résnyire nyitott ajtó előtt elhaladva ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- De nem látod mennyire szenved? - kérdezte egy ismerős női hang. Nem hallottam tisztán, de én Alexára tippeltem.
- De igen... De hát mit tehetnék? Mondjam meg, hogy nem szeretem?- kérdezte egy másik hang. Aki félreérthetetlenül Logan volt. Egy másodperc alatt rájöttem, hogy rólam van szó.
-Hát mégsem szereted?- kérdezte Alexa.
 Ebből elég! Nem vagyok képes végighallgatni!
Könnyes szemmel, dühösen mentem tovább. Maradtam volna az öltözőmben! Jaj, pedig megfogadtam, hogy engem már Logan nem érdekel. A hülye taco tehet az egészről!
 Dühösen felemeltem az ételt és arra készültem, hogy nekidobom a falnak. Egy valamit viszont nem vettem észre: Victoria közeledett felém, és fel akarta használni a meglepetés erejét úgy, hogy beugrik elém.
 Eldobtam a taco-t ami Victoria új fellépőruháján landolt. A csili vili cuccon most egy hatalmas taco díszelgett. Vic tátott szájjal nézte.
 Én meg csak álltam remegő térdekkel és meg sem mukkantam.

Sziasztok! Tudom most aztán végképp ritkán jelentkezem, de nem tudok mit tenni. A gimi miatt csak hétvégén tudok írni, de sajnos a sok tanulnivaló miatt csak 10-20 percre tudok feljönni. Idő közben kaptam pár díjat, amit persze ha lesz időm kiteszem a blogomra. Köszönöm a kommenteket, az olvasást, a díjakat és a támogatást. Remélem tetszett ez a rész, és ugyanúgy égtek a kíváncsiságtól, mint régen. :)

xxx Vic.