2. rész: Az első fellépés
Szóval csak ültem sokkos állapotban, és Victoria-ra meredtem. Már majdnem megszólaltam de Carlos megelőzött.
- Szerintem nem rossz ötlet- ó, még mennyire az!- Lana sokat gitározott Dustinnal.
-Ja, meg velünk volt minden próbán.- egészítette ki Carlost James. Én szótlanul hallgattam.
-És nincs más lehetőség, 2 óra múlva műsor...- tűnődött Kendall.bb.bb.
-Lana?- bökött meg hátulról Victoria, én meg felpattantam és a fiúk felé fordultam.
-Igazán sajnálom, de- haboztam- én nem léphetek fel.
-És miért nem?- kérdezte kedvesen Victoria, aki még mindig a színpadra tervezett lépcső egyik fokán állt.
-Mert... mert... lámpalázam van.
-Csak nem lehet olyan vészes.- vont vállat Logan- Ott leszünk melletted.
-Ti ezt nem értitek....
- Ennyire súlyos?
-Nagyon- hajtottam le a fejem.
-Talán történt valami?- kérdezte Carlos rémült szemekkel.
-Hát.. igen...
-Megosztod velünk?- pattant mellém Victoria. Oké, ezt hogy csinálta?!
-Hát nem hiszem, hogy érdekelne titeket, egy ilyen sztori.-legyintettem.
-Barátok vagyunk nem?- mosolygott James. Barátok. Jó volt hallani. :)
-Oké, akkor elmondom.- kezdtem, a többiek meg "feszülten" figyeltek- Az egész 2.-os koromban kezdődött, amikor a Föld napja alkalmából adtunk elő egy kisebb előadást. Én egy bokor voltam, csupán egy szavam volt: Mosoly. Az előadás jól ment, mindenki tök ügyes volt, addig amíg én nem következtem. Nyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang. Az a sok ember... meg.... meg....- kifújtam a levegőt és folytattam- Szégyenemben hátrébb akartam állni, de én hülye elfelejtettem, hogy mögöttem egy fának öltözött gyerek áll, én meg nekimentem. Ő hátra esett, neki a díszletnek, a díszlet ledőlt, a színházban meg elszabadult a pokol. Azóta..azóta félek emberek elé állni, ezért lettem inkább zeneszerző, mint énekes.
Mondtam volna tovább is, de azt vettem észre, hogy Carlos és James röhög. Nem nevet, hanem RÖHÖG. Hát, oké... Egyébként a dolgot még kiskoromban leírtam egy naplóba, amit gondosan elzártam otthon. Nem is akarom látni...
-Bocs... Tényleg bocs.. -hagyta abba James- Komolyan ledöntötted a díszletet?- röhögött tovább. Szerintem túlságosan jól meséltem el a történteket. :D
-Oké tudom.- legyintettem mosolyogva.-Szerencsétlen vagyok.
-Nem vagy az!- ellenkezett Carlos, legalább is szerintem ezt mondta, nem nagyon értettem mert még mindig fuldoklott a nevetéstől.
- De az régen volt, nem lehet hogy mostanra már kinőtted?- kérdezte Kendall.
-Bárcsak úgy lenne!- sóhajtottam. Akkor még reménykedtem is benne. Akkor.
*2 órával később*
Pár perc, és végez az előzenekar. A rajongók, tökre beizgultak van is rá okuk elvégre ez Los Angeles, szép az este, ja és élőben láthatják kedvenc bandájukat. Ha én is csak "néző" lennék - mint ahogy eredetileg akartam- nem lenne semmi bajom. Csak hát én már nem vagyok néző.
Egy kinyitható széken ücsörögtem, kezemben egy papír zacskóval - felkészültem!!! -hulla fehér arccal. Asszem' visszatért a lámpalázam. Hurrá! :/
Éppen azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnék megszökni valahogy - ilyenkor hülye gondolataim támadnak, én kérek elnézést - amikor Victoria megérintette a vállam én meg akkorát ugrottam, hogy majdnem összecsukódott alattam a szék.
- Mi van veled?- kérdezte meglepetten. Hát nem tudja? Ohh... Nincs erőm még egyszer elmondani.
-Öö... izé.. hát..- dadogtam, közben Victoria leguggolt elém.
-Lana- mondta kedves, de mégis tekintélyt parancsoló hanggal- nem kell félned! Ez a pár hét is elég volt ahhoz, hogy megismerjelek. Te egy, aranyos, okos, céltudatos, tehetséges lány vagy.- még jobban elsápadtam, mert Victoria mögött megjelentek a fiúk is.- Ne próbáld nekem beadni, hogy beijedtél egy kis gitározástól! Mi lenne, ha minden ember megfutamodna egy kis nehézségtől, ami az útjába kerül? Lana, te egy nő vagy! Lesz ennél százszor is fontosabb szitu az életedben. Hidd el, tapasztalatból mondom.- Victoria lesütötte a szemét, mintha valamit igen csak bánna. Rádöbbentem, hogy igaza van! Nem fogom tönkretenni az estét!
-Igazad van.- mondtam határozottan. Victoria felnézett és mosolyra húzta a száját.- Köszönöm!- Mosolyogtam vissza, de sajnos elrontották a meghitt pillanatot, mert egy fickó rám szólt, hogy készülődjek. Máris én jönnék? Szóval már lement a fél koncert....
Egy pasas a kezembe nyomta a gitáromat, elköszöntem Victoria-tól, és remegő térdekkel elindultam a színpad felé. Jaj nekem...
Nem tudom, mennyi ideig voltam sokk alatt, de tény, hogy sokáig. A fiúk előtt székek voltak, Kendall a gitárját hangolta, James és Carlos a rajongókkal társalgott, Logan meg helyet foglalt. Bátortalanul léptem ki a színpadra, nyakamban a gitárral. Amikor Kendall meglátott rám kacsintott, a rajongók legnagyobb döbbenetére. Láttam pár "Poker face" fejet. Ennyit a bátorításról.
Odatámolyogtam Logan mellé, és leültem. James és Carlos befejezte a Stand up Comedy-t ők is helyet foglaltak. Kendall bedugta az erősítőbe a gitárt -a példájára én is- és felkapott egy mikrofont.
- Nos - túrt bele a hajába, amitől szerintem pár Rusher kicsit hevesebben vette a levegőt - Tudjátok, hogy Dustinnal történt egy kis baleset. Sajnos ő ezen a turnén nem tud részt venni. Lehet, hogy kicsit furcsa, nekünk legalábbis nagyon. Alig 2 óránk volt kitalálni valamit. És mi kitaláltuk Lana-t!- mutatott felém - Lana köszönj szépen!- Félve intettem a rajongóknak. Kendall, kérlek, ne égess!
- Tudjátok, Lana nagyon izgulós, szóval kérlek titeket fogadjátok sok szeretettel, éppen úgy mint Dustin-t szoktátok! Ja és azt is kérem, hogy az első sor lépjen kicsit hátrébb, nem tudjuk mit evett ebédre....-tette hozzá nevetve. Hahaha. Kendall, nagyon vicces vagy. Ezért még számolunk! :)
Olyan jó hangulatban voltak a rajongók, hogyha akartam sem tudtam volna komoly arcot vágni. És
amikor Kendall-lel elkezdtük játszani a Song for U-t... Nos, arra nincsenek szavak. :)
A többiek sokszor felém pillantottak, hogy élek-e még, avagy nem kaptam-e megint kisebb sokkot. Örömmel nyugtázták, hogy jól megvagyok. Ártatlanul pengettem a gitárom amikor... amikor Logan énekelt: 'Cause I know you're the one that I wanna be with'
Az utolsó két szónál felém fordította a fejé. Felém. Felém! Lehajtottam a fejem mintha nem vettem volna észre, de sajnos annyira meglepett a dolog, hogy elrontottam egy hangot. Riadtan felkaptam a fejem: senki sem vette észre. Kendall tovább énekelt, a rajongók visítoztak, ugráltak, felvételt készítettek meg egyebek. Ez a nap túl sok volt nekem...
A dalok gyorsan váltogatták egymást, amíg el nem érkeztünk a Worldwide-hoz. Szerencsére nem estem vissza a lámpalázba, hátramentem, leültem a fehér lépcsőre a trambulin mellett. A fiúk kiválasztottak a rajongók közül két lányt, leültették maguk közé és Kendall-lel elkezdtük játszani a dalt. Sokszor játszottuk újra, persze mindig másik lányokat hívtak fel, akik gyakorlatilag olyan sokkot kaptak mint az előbb én, csak az a különbség hogy ők az örömtől.
James a dal közben hátranézett, pont rám -gondolom megnézte nem slisszoltam-e ki, persze nekem eszem ágában sem volt ezt tenni- én meg rámosolyogtam. Kacsintott, majd visszafordult, mert ő következett.
Remélem, hogy sikeresen végig tudtátok olvasni és nem nyomtátok ki az oldalt. :) Az első résznél nem gyűlt össze a 3 komi ( mármint az oldalon, de facen igen) ezért most hoztam csak a 2. részt. A 3. részt szintén 3 komi után hozom AZONNAL.
xxx Vic:$
- De az régen volt, nem lehet hogy mostanra már kinőtted?- kérdezte Kendall.
-Bárcsak úgy lenne!- sóhajtottam. Akkor még reménykedtem is benne. Akkor.
*2 órával később*
Pár perc, és végez az előzenekar. A rajongók, tökre beizgultak van is rá okuk elvégre ez Los Angeles, szép az este, ja és élőben láthatják kedvenc bandájukat. Ha én is csak "néző" lennék - mint ahogy eredetileg akartam- nem lenne semmi bajom. Csak hát én már nem vagyok néző.
Egy kinyitható széken ücsörögtem, kezemben egy papír zacskóval - felkészültem!!! -hulla fehér arccal. Asszem' visszatért a lámpalázam. Hurrá! :/
Éppen azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnék megszökni valahogy - ilyenkor hülye gondolataim támadnak, én kérek elnézést - amikor Victoria megérintette a vállam én meg akkorát ugrottam, hogy majdnem összecsukódott alattam a szék.
- Mi van veled?- kérdezte meglepetten. Hát nem tudja? Ohh... Nincs erőm még egyszer elmondani.
-Öö... izé.. hát..- dadogtam, közben Victoria leguggolt elém.
-Lana- mondta kedves, de mégis tekintélyt parancsoló hanggal- nem kell félned! Ez a pár hét is elég volt ahhoz, hogy megismerjelek. Te egy, aranyos, okos, céltudatos, tehetséges lány vagy.- még jobban elsápadtam, mert Victoria mögött megjelentek a fiúk is.- Ne próbáld nekem beadni, hogy beijedtél egy kis gitározástól! Mi lenne, ha minden ember megfutamodna egy kis nehézségtől, ami az útjába kerül? Lana, te egy nő vagy! Lesz ennél százszor is fontosabb szitu az életedben. Hidd el, tapasztalatból mondom.- Victoria lesütötte a szemét, mintha valamit igen csak bánna. Rádöbbentem, hogy igaza van! Nem fogom tönkretenni az estét!
-Igazad van.- mondtam határozottan. Victoria felnézett és mosolyra húzta a száját.- Köszönöm!- Mosolyogtam vissza, de sajnos elrontották a meghitt pillanatot, mert egy fickó rám szólt, hogy készülődjek. Máris én jönnék? Szóval már lement a fél koncert....
Egy pasas a kezembe nyomta a gitáromat, elköszöntem Victoria-tól, és remegő térdekkel elindultam a színpad felé. Jaj nekem...
Nem tudom, mennyi ideig voltam sokk alatt, de tény, hogy sokáig. A fiúk előtt székek voltak, Kendall a gitárját hangolta, James és Carlos a rajongókkal társalgott, Logan meg helyet foglalt. Bátortalanul léptem ki a színpadra, nyakamban a gitárral. Amikor Kendall meglátott rám kacsintott, a rajongók legnagyobb döbbenetére. Láttam pár "Poker face" fejet. Ennyit a bátorításról.
Odatámolyogtam Logan mellé, és leültem. James és Carlos befejezte a Stand up Comedy-t ők is helyet foglaltak. Kendall bedugta az erősítőbe a gitárt -a példájára én is- és felkapott egy mikrofont.
- Nos - túrt bele a hajába, amitől szerintem pár Rusher kicsit hevesebben vette a levegőt - Tudjátok, hogy Dustinnal történt egy kis baleset. Sajnos ő ezen a turnén nem tud részt venni. Lehet, hogy kicsit furcsa, nekünk legalábbis nagyon. Alig 2 óránk volt kitalálni valamit. És mi kitaláltuk Lana-t!- mutatott felém - Lana köszönj szépen!- Félve intettem a rajongóknak. Kendall, kérlek, ne égess!
- Tudjátok, Lana nagyon izgulós, szóval kérlek titeket fogadjátok sok szeretettel, éppen úgy mint Dustin-t szoktátok! Ja és azt is kérem, hogy az első sor lépjen kicsit hátrébb, nem tudjuk mit evett ebédre....-tette hozzá nevetve. Hahaha. Kendall, nagyon vicces vagy. Ezért még számolunk! :)
Olyan jó hangulatban voltak a rajongók, hogyha akartam sem tudtam volna komoly arcot vágni. És
amikor Kendall-lel elkezdtük játszani a Song for U-t... Nos, arra nincsenek szavak. :)
A többiek sokszor felém pillantottak, hogy élek-e még, avagy nem kaptam-e megint kisebb sokkot. Örömmel nyugtázták, hogy jól megvagyok. Ártatlanul pengettem a gitárom amikor... amikor Logan énekelt: 'Cause I know you're the one that I wanna be with'
Az utolsó két szónál felém fordította a fejé. Felém. Felém! Lehajtottam a fejem mintha nem vettem volna észre, de sajnos annyira meglepett a dolog, hogy elrontottam egy hangot. Riadtan felkaptam a fejem: senki sem vette észre. Kendall tovább énekelt, a rajongók visítoztak, ugráltak, felvételt készítettek meg egyebek. Ez a nap túl sok volt nekem...
A dalok gyorsan váltogatták egymást, amíg el nem érkeztünk a Worldwide-hoz. Szerencsére nem estem vissza a lámpalázba, hátramentem, leültem a fehér lépcsőre a trambulin mellett. A fiúk kiválasztottak a rajongók közül két lányt, leültették maguk közé és Kendall-lel elkezdtük játszani a dalt. Sokszor játszottuk újra, persze mindig másik lányokat hívtak fel, akik gyakorlatilag olyan sokkot kaptak mint az előbb én, csak az a különbség hogy ők az örömtől.
James a dal közben hátranézett, pont rám -gondolom megnézte nem slisszoltam-e ki, persze nekem eszem ágában sem volt ezt tenni- én meg rámosolyogtam. Kacsintott, majd visszafordult, mert ő következett.
Remélem, hogy sikeresen végig tudtátok olvasni és nem nyomtátok ki az oldalt. :) Az első résznél nem gyűlt össze a 3 komi ( mármint az oldalon, de facen igen) ezért most hoztam csak a 2. részt. A 3. részt szintén 3 komi után hozom AZONNAL.
xxx Vic:$
