3. rész :)

3. rész: A turnébuszban
Big LÁJK Rush :DD

Valamikor hajnalban, valahol Los Angeles-ben, pakoltunk egy  buszba. Még a nap is aludt, de mivel a hold már elfáradt lassan keltegetni kezdte őt is. Na jó van, ilyenkor reggel nem hangzanak jól a hasonlataim sem az idézeteim. Én azt hittem, hogy pakolás közben beesek egy bőröndbe, elalszok és majd a koncert előtt engednek szabadon. Nagyon furcsa volt nekem ez az egész utazós dolog, pláne úgy, hogy azt sem tudtam, hogy melyikkel megyek majd. 
 A nővérem kicsit túljátszotta a szerepét reggel, pakolt, segített, csomagolt, könnyes szemmel búcsúzott, persze én tudtam, hogy tutira szétveti az öröm, mert övé a ház. Hozhat mindenféle modellt, meg satöbbit. Még nem mondtam volna, hogy a nővérem fotós? Hát most mondom. Méghozzá az egyik leghíresebb Los Angeles-ben. De erről majd máskor.
 -Lana!- hallottam Carlos kiáltását a hátam mögül.
-Itt vagyok!- nyújtottam a kezem a bőröndömön ülve, mintha csak az iskolában lennék, és a tanárnő ellenőrizné, hogy ott vagyok-e.
- Gyere, pakolj már be a buszba!
 Busszal megyek én is? Már azt hittem hogy a busz után kötnek. :)  Ráérősen feltápászkodtam, és a bőröndömet magam után húzva odazörögtem egy fekete buszhoz.
-Hogy tetszik?- kérdezte Carlos.
-Nem rossz. Kivel utazok?
-Vicyvel
Ez az!!
-Mizu?- jöttek oda a többiek is. Többieken Logant, Kendallt, Jamest, Victoriat, Halstont és Alexat értem... Miért pont Logant pillantottam meg először?
- Felkészülök egy újabb sokkrohamra.- feleltem, mire a többiek arcán rémület suhant át én meg gyorsan hozzátettem, hogy csak "vicceltem". Kár, hogy én nem szoktam viccelni...
- Na Lana, beszállás!- utasított Vicy, tőlem meg egy fickó elvette a bőröndömet. Szúrós szemmel bámultam, miközben berakta a busz oldalán lévő csomagtartóba. Érthető, hisz benne vannak a cuccaim, és a dugi édességem. :) A gitáromat is elvették de azt már a buszba pakolták be. Victoria egy szempillantás alatt beugrott -vagy inkább repült- a buszba. Én inkább meg sem próbáltam utánozni, csak szimplán felgyalogoltam a lépcsőn.
  Amit láttam az egy kicsit megdöbbentett. Kivülről a busz kicsinek látszik, pedig egyáltalán nem az.  Otthonos és tiszta.
-Gyere!- fogta meg a kezem Victoria-- Ez itt a "konyha".
-Cuki- mosolyogtam, mert a "konyha" csak egy áramos kicsi tűzhely volt.
-Ez meg itt az ebédlő- kalauzolt tovább.
- Érdekes- fokoztam, mert az ebédlőnk két kicsi székecskéből és egy asztalból állt.
- Itt hátul- vitt leghátra Victoria- vannak az ágyak. Pihenésre.
-Mi másra használnám?- vigyorogtam, persze tudtam miről van szó.
- Hát....-nevetett Victoria. Jól van, ezt megbeszéltük. :D
A busz ajtaja egy csattanással becsukódott. Én egy kicsit megugrottam, nem igazán számítottam erre a csattanásra. Victoria viszont csak mosolygott és elindult vissza előre, én meg a nyomában kecmeregtem.
- Jó reggelt hölgyeim- köszöntött minket egy 40-es éveiben járó férfi. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy nem-e öregebb, mert az arca fiatal, de a haja már őszülni kezdett.
- Szia Jack - Victoria mosolyogva nyújtott neki kezet. Ők már akkor ismerik egymást.
-Ő itt Lana. Ő jön velünk Dustin helyett.- húzott maga mellé Victoria. Jack kedvesen kezet nyújtott.
-Jack Hanson. Én vagyok a sofőre kisasszony. Szólítson csak Jack-nek.
 Bólintottam, lehet kicsit udvariatlan vagyok, de az első találkozáskor mindig szótlan szoktam lenni.
- Hamarosan indulunk, amint szólnak.- mondta, és elfoglalta  helyét a vezetőülésen. 
-Gyere, levegőzzünk egy kicsit, hosszú lesz az út.- indult el Victoria kifelé. Elhúzta a busz ajtaját és kiszökkent a parkolóba. Én ismét csak a lépcsőt használtam. Nem mertem megpróbálni repülni. :)
A parkolóban már nem nyüzsgött annyi ember, mint az érkezésemkor. Egy páran még pakoltak, vagy épp elpakoltak. Nekitámaszkodtam a busznak és nézelődtem, amikor egy labda repült el pont az orrom előtt. Fél centi és eltalál. A labda dobásának irányába akartam fordulni, majdnem sikerült is, viszont most Fox rohant el a lábamnál.
-Bocs, Lana, nem láttalak!- kiabálta James, én meg a hang irányába fordultam.
-Á, semmi baj, csak egy kicsit meglepett- kiabáltam vissza. James bólintott, Carlos meg mögötte röhögött.
-Vau!- ugatott Fox a lábamnál, előtte a labdával.
-Szia, Fox!- hajoltam le, és megsimogattam a kutyust- Azt akarod, hogy dobjam el?
Felvettem a labdát és James felé hajítottam. A labda pont James válla fölött repült el és eltalálta Logant. Fox nekiindult, hogy elkapja a labdát, én meg hangosan felszisszentem.
Kendall Carlos és James hangosan röhögni kezdett, én meg egy szempillantás alatt ott teremtem Logan mellett.
-Nagyon sajnálom, nem volt szándékos.- kezdtem, de legnagyobb meglepetésemre Logan is csak röhögött.
-Á, egyáltalán nem fájt. De jól jönne pár "harci" seb, buknak rá a csajok.- mondta, elképesztően gyönyörű mosollyal. Már megint bámulom.....
- Amúgy meg Jamest akarta eltalálni- veregette meg Carlos a vállamat. 
- A kis sunyi- nézett rám "gonoszul" James, aztán mind a ketten elnevettük magunkat.
-Bocs, nem láttalak- mondtam James szavaival élve nevetés közben.
-Ideje indulni- szólalt meg egy öltönyös fickó, mire a fiúk bólintottak és készültek a beszállásra, de én közbeszóltam.
-Ne csináljunk indulás előtt rólatok egy képet?
-Miért is ne- vont vállat Kendall, én meg elővettem a gépem.
A fiúk beálltak, én meg kattintottam párat.
-Ennek tuti örülnek majd a rajongók- mosolyogtam a fényképezőgépemre bámulva. Van Loganről egy saját képem. Vááá. :)
-Ja, majd tedd fel twitterre.- mondta Carlos.
-Ö, nincs twitterem- ráztam meg a fejem, mire a körülöttem lévők elsápattak. Szerintem még Fox is.
-Nincs twittered- hüledezett Carlos- Facebook?
Megráztam a fejem.
-Na ne.- sápadt el mégjobban Carlos- Csináljak neked egy twittert?
-Hát, nem is tudom...
-Csinálok neked most egyet út közben. Hidd el, szükséged van rá.-tette a vállamra a kezét. Nem vagyok benne biztos, hogy kell nekem egy közösségi profil.
                                                           ***  A busz elindult. Engem meg újra elöntött az  a furcsa bizsergő érzés, ami akkor öntött el először amikor a Nick felvett dalszerzőnek persze próbaidőre.
-Már megint rosszul vagy?- kérdezte Victoria aggodalommal a hangjában.
-Nem.-néztem rá- Miért?
-Csak mert olyan furcsa képet vágtál- nevetett, én meg kicsit kínosan éreztem magam.
-Csak izgatott vagyok. Ennyi az egész- mosolyogtam és hátramentem megkeresni a táskámat. A táskámat sikeresen megtaláltam, kiöntöttem a tartalmát az ágyra - csak így lehet egy nő táskájában bármit is megtalálni- és szerencsésen megtaláltam a könyvem. Visszahajítottam a táskámba  cuccaim, és visszamentem előre. Elhelyezkedtem egy székbe és fellapoztam az "Eleven testek" című könyvem, annak ellenére hogy a busz kicsit döcögött könnyen belemerültem. Arra eszméltem fel, hogy a busz lassan megáll.
-Máris ott vagyunk?- kérdeztem Victoria-tól.
-Lehetetlen, alig fél órája indultunk el.- pattant fel Victoria és kiszállt a buszból.
-Hé fiúk!- hallottam Victoria hangját- Miért álltunk meg?
-Csak szuvenírért megyünk- hallottam Carlost. Erre már én is kikecmeregtem a buszból.
-Szuvenírért? Ez egy ócska benzinkút!- mutogatott Victoria. Hát, azt hiszem kicsit begurult...
-Szuvenír alatt Carlos barátom azt érti, hogy édességért indulunk- magyarázott James. Victoria egyre mérgesebb lett.
-Hiszen telepakoltátok a buszt csokival! Csoda, hogy elfértek odabent!
-Nekem is hoznátok valamit?- kaptam elő a zsebemből a pénztárcámat.
-Persze asszonyom- kacsintott Kendall- hagyd csak, ez ajándék.
-Szuvenír- helyesbített Logan.
-Vau!- Fox ismét a lábamnál volt, de most nem labdával.
Lehajoltam és megsimogattam, addig cirógattam amíg a fiú vissza nem értek a "szuvenírrel".
-Tessék- nyújtott felém Carlos egy táblacsokit- nem márkás, de finom.
-Köszi- vettem át az ajándékot. Eperrel töltött tejcsokoládé. Nyami. :3
- Kész van a twittered.- Carlos a zsebéből előhúzott egy cetlit- E-mail cím, jelszó, az e-mail jelszava...-mutogatta nekem Carlos.
-De persze meg tudod változtatni.
-Oké. Nagyon köszönöm.- mosolyogtam.
-Na akkor indulás- fogta meg Carlos kezét Alexa. Halston is úgyanígy tett- persze ő James kezét fogta meg - és visszaindultak a buszhoz.
-Fox!- szólt James a kutyának, de Fox nem mozdult mellőlem. Sőt, még közelebb jött hozzám.
-Megkedvelt- mosolygott rám Alexa.
-Fox, majd játszotok még- hívta magához újra James Foxot, de ő még mindig nem mozdult.
- Maradjon csak, jól el lesz itt nálunk.- győzködtem Jamest.
-Oké, de ha gond van vele akkor szólj!
-Rendben.
Visszaszáltunk a buszba, és ismét elindultunk Californiába. Újra leültem olvasni - most már Fox-szal az ölemben- de Victoria megzavart.
-Nem nézed meg a twittered?
-Hát, nem is tudom...
- Hol van a laptopod?
-Hátul.
- Oké, hozom.
Victoria hozta is a laptopom, még be is jelenkezett nekem.
-Nicsak, máris több mint 5 ezer követő- vigyorgott miközben össze vissza kattintott.
-Hogy hogy?
-A fiúk tweeteltek rólad.
-Mutasd!- kaptam el Vic elől a laptopom.

Az első hárman gyorsan átfutottam, ám az utolsón... hát majdnem elájultam. Azt írta, hogy szeret! Na jó azért mert okoztam neki egy sérülést, de akkor is azt írta, hogy szeret. Engem? Engem! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Sziasztok drága olvasóim! Remélem tetszett ez a rész, mert ha igen várok legalább 3 kommentet tőletek! ;) Talán még pénteken lesz új rész, de az utána való héten nyaralni fogok, ezért nem tudok kirakni új részt. :( Addig is várom a komikat! ^.^ 

xxx Vic

2. rész :)

Figyelem, a következő műsor virtuális reklámot tartalmaz!!! :DDD

2. rész:  Az első fellépés

 Szóval csak ültem sokkos állapotban, és Victoria-ra meredtem. Már majdnem megszólaltam de Carlos megelőzött.

- Szerintem nem rossz ötlet- ó, még mennyire az!- Lana sokat gitározott Dustinnal.

-Ja, meg velünk volt minden próbán.- egészítette ki Carlost James. Én szótlanul hallgattam.

-És nincs más lehetőség, 2 óra múlva műsor...- tűnődött Kendall.bb.bb.

-Lana?- bökött meg hátulról Victoria, én meg felpattantam és a fiúk felé fordultam.

-Igazán sajnálom, de- haboztam- én nem léphetek fel.

-És miért nem?- kérdezte kedvesen Victoria, aki még mindig a színpadra tervezett lépcső egyik fokán állt.

-Mert... mert... lámpalázam van.

-Csak nem lehet olyan vészes.- vont vállat Logan- Ott leszünk melletted.

-Ti ezt nem értitek....

- Ennyire súlyos?

-Nagyon- hajtottam le a fejem.

-Talán történt valami?- kérdezte Carlos rémült szemekkel.

-Hát.. igen...

-Megosztod velünk?- pattant mellém Victoria. Oké, ezt hogy csinálta?!

-Hát nem hiszem, hogy érdekelne titeket, egy ilyen sztori.-legyintettem.

-Barátok vagyunk nem?- mosolygott James. Barátok. Jó volt hallani. :)

-Oké, akkor elmondom.- kezdtem, a többiek meg "feszülten" figyeltek- Az egész 2.-os koromban kezdődött, amikor a Föld napja alkalmából adtunk elő egy kisebb előadást. Én egy bokor voltam, csupán egy szavam volt: Mosoly. Az előadás jól ment, mindenki tök ügyes volt, addig amíg én nem következtem. Nyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang. Az a sok ember... meg.... meg....- kifújtam a levegőt és folytattam- Szégyenemben hátrébb akartam állni, de én hülye elfelejtettem, hogy mögöttem egy fának öltözött gyerek áll, én meg nekimentem. Ő hátra esett, neki a díszletnek, a díszlet ledőlt, a színházban meg elszabadult a pokol. Azóta..azóta félek emberek elé állni, ezért lettem inkább zeneszerző, mint énekes.

Mondtam volna tovább is, de azt vettem észre, hogy Carlos és James röhög. Nem nevet, hanem RÖHÖG. Hát, oké... Egyébként a dolgot még kiskoromban leírtam egy naplóba, amit gondosan elzártam otthon. Nem is akarom látni...

-Bocs... Tényleg bocs.. -hagyta abba James- Komolyan ledöntötted a díszletet?- röhögött tovább. Szerintem túlságosan jól meséltem el a történteket. :D

-Oké tudom.- legyintettem mosolyogva.-Szerencsétlen vagyok.

-Nem vagy az!- ellenkezett Carlos, legalább is szerintem ezt mondta, nem nagyon értettem mert még mindig fuldoklott a nevetéstől.
- De az régen volt, nem lehet hogy mostanra már kinőtted?- kérdezte Kendall.
-Bárcsak úgy lenne!- sóhajtottam. Akkor még reménykedtem is benne. Akkor.
                                                              *2 órával később*

Pár perc, és végez az előzenekar. A rajongók, tökre beizgultak van is rá okuk elvégre ez Los Angeles, szép az este, ja és élőben láthatják kedvenc bandájukat. Ha én is csak "néző" lennék - mint ahogy eredetileg akartam- nem lenne semmi bajom. Csak hát én már nem vagyok néző. 
 Egy kinyitható széken ücsörögtem, kezemben egy papír zacskóval - felkészültem!!! -hulla fehér arccal. Asszem' visszatért a lámpalázam. Hurrá! :/  

 Éppen azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnék megszökni valahogy - ilyenkor hülye gondolataim támadnak, én kérek elnézést - amikor Victoria megérintette a vállam én meg akkorát ugrottam, hogy majdnem összecsukódott alattam a szék.
- Mi van veled?- kérdezte meglepetten. Hát nem tudja? Ohh... Nincs erőm még egyszer elmondani.
-Öö... izé.. hát..- dadogtam, közben Victoria leguggolt elém.
-Lana- mondta kedves, de mégis tekintélyt parancsoló hanggal- nem kell félned! Ez a pár  hét is elég volt ahhoz, hogy megismerjelek. Te egy, aranyos, okos, céltudatos, tehetséges lány vagy.- még jobban elsápadtam, mert Victoria mögött megjelentek a fiúk is.- Ne próbáld nekem beadni, hogy beijedtél egy kis gitározástól!  Mi lenne, ha minden ember megfutamodna egy kis nehézségtől, ami az útjába kerül? Lana, te egy nő vagy! Lesz ennél százszor is fontosabb szitu az életedben. Hidd el, tapasztalatból mondom.- Victoria lesütötte a szemét, mintha valamit igen csak bánna. Rádöbbentem, hogy igaza van! Nem fogom tönkretenni az estét!
-Igazad van.- mondtam határozottan. Victoria felnézett és mosolyra húzta a száját.- Köszönöm!- Mosolyogtam vissza, de sajnos elrontották a meghitt pillanatot, mert egy fickó rám szólt, hogy készülődjek. Máris én jönnék? Szóval már lement a fél koncert....
 Egy pasas a kezembe nyomta a gitáromat, elköszöntem Victoria-tól, és remegő térdekkel elindultam a színpad felé. Jaj nekem...
 Nem tudom, mennyi ideig voltam sokk alatt, de tény, hogy sokáig. A fiúk előtt székek voltak, Kendall a gitárját hangolta, James és Carlos a rajongókkal társalgott, Logan meg helyet foglalt. Bátortalanul léptem ki a színpadra, nyakamban a gitárral. Amikor Kendall meglátott rám kacsintott, a rajongók legnagyobb döbbenetére. Láttam pár "Poker face" fejet. Ennyit a bátorításról.
 Odatámolyogtam Logan mellé, és leültem. James és Carlos befejezte a Stand up Comedy-t ők is helyet foglaltak. Kendall bedugta az erősítőbe a gitárt -a példájára én is- és felkapott egy mikrofont.
- Nos - túrt bele a hajába, amitől szerintem pár Rusher kicsit hevesebben vette a levegőt - Tudjátok, hogy Dustinnal történt egy kis baleset. Sajnos ő ezen a turnén nem tud részt venni. Lehet, hogy kicsit furcsa, nekünk legalábbis nagyon. Alig 2 óránk volt kitalálni valamit. És mi kitaláltuk Lana-t!- mutatott felém - Lana köszönj szépen!- Félve intettem a rajongóknak. Kendall, kérlek, ne égess!
- Tudjátok, Lana nagyon izgulós, szóval kérlek titeket fogadjátok sok szeretettel, éppen úgy mint Dustin-t szoktátok! Ja és azt is kérem, hogy az első sor lépjen kicsit hátrébb, nem tudjuk mit evett  ebédre....-tette hozzá nevetve. Hahaha. Kendall, nagyon vicces vagy. Ezért még számolunk! :)
Olyan jó hangulatban voltak a rajongók, hogyha akartam sem tudtam volna komoly arcot vágni. És   
amikor Kendall-lel elkezdtük játszani a Song for U-t... Nos, arra nincsenek szavak. :)  
A többiek sokszor felém pillantottak, hogy élek-e még, avagy nem kaptam-e megint kisebb sokkot. Örömmel nyugtázták, hogy jól megvagyok. Ártatlanul pengettem a gitárom amikor... amikor Logan énekelt: 'Cause I know you're the one that I wanna be with'
Az utolsó két szónál felém fordította a fejé. Felém. Felém! Lehajtottam a fejem mintha nem vettem volna észre, de sajnos annyira meglepett a dolog, hogy elrontottam egy hangot. Riadtan felkaptam a fejem: senki sem vette észre. Kendall tovább énekelt, a rajongók visítoztak, ugráltak, felvételt készítettek meg egyebek. Ez a nap túl sok volt nekem...
 A dalok gyorsan váltogatták egymást, amíg el nem érkeztünk a Worldwide-hoz. Szerencsére nem estem vissza a lámpalázba, hátramentem, leültem a fehér lépcsőre a trambulin mellett. A fiúk kiválasztottak a rajongók közül két lányt, leültették maguk közé és Kendall-lel elkezdtük játszani a dalt. Sokszor játszottuk újra, persze mindig másik lányokat hívtak fel, akik gyakorlatilag olyan sokkot kaptak mint az előbb én, csak az a különbség hogy ők az örömtől.
 James a dal közben hátranézett, pont rám -gondolom megnézte nem slisszoltam-e ki, persze nekem eszem ágában sem volt ezt tenni- én meg rámosolyogtam. Kacsintott, majd visszafordult, mert ő következett.

Remélem, hogy sikeresen végig tudtátok olvasni és nem nyomtátok ki az oldalt. :) Az első résznél nem gyűlt össze a 3 komi ( mármint az oldalon, de facen igen) ezért most hoztam csak a 2. részt. A 3. részt szintén 3 komi után hozom AZONNAL.
xxx Vic:$

1. rész ;)

1. rész:  Visszatekintés

Sziasztok! Szombat van, ami azt jelenti, hogy ideje kiposztolnom az első részt! Mint tudjátok minden kezdet nehéz, ezért ne lepődjetek meg, ha néhány rész nem eléggé kifejtve. By: Vic

Sokat tűnődtem, hogy hogyan kezdjem el a történetem. Kezdhetném ott is amikor elsőnek találkoztam a srácokkal, de az kissé unalmas lenne, mert pár sziá-n kívül nem történt semmi. Bemutatkoztunk egymásnak és kész. Ott is kezdhetném, amikor beosztottak David mellé, aki segített a srácoknak összehozni az új albumot. Nos, ez volt az az időszak amikor -jobban- megismerkedtem velük. De nem, nem ott kezdem. Hanem három héttel ezelőtt egy bizonyos szerdai napon.

Egy  tök átlagos reggel volt, egy tök átlagos napon. Szokás szerint reggeliztem, megetettem Cat-et a cicámat - bocsássatok meg a nevéért,  fiatal voltam, és amúgy meg szörnyen nevezek el állatokat vagy egyéb dolgokat - majd csak úgy körbenéztem a házban, hogy van-e otthon valaki.

Sam a nővérem valószínű, hogy dolgozik és mivel más nem lakik nálunk kizárásos alapon nincs senki a házban. Leültem a kanapéra és elkezdtem a napirendemen lévő első pontot: a látványos unatkozást.

Elsőnek csak nyöszörögtem, de mivel nem volt senki aki megkérdezze, hogy mi bajom van - csak Cat nézett rám furcsán - abbahagytam és számolni kezdtem 1-től 10-ig. Sokszor kezdtem újra a számolást, pontosan nem tudom megmondani hányszor, de az biztos, hogy sokszor. Már majdnem belehaltam az unalomba - hozzáteszem még csak 7 óra volt - megcsörrent a mobilom. Vagyis inkább megszólalt rajta a 24/seven, vagyis a BTR valamelyik tagja hív. Ilyen sem történik bármelyik lánnyal.

Rekord sebességgel kaptam a fülemhez: Carlos volt az.

-Szia- szóltam bele, és megpróbáltam lassabban venni a levegőt.

-Szia Lan- hallottam Carlos hangját- Hol vagy?

-Hát... otthon.- mondtam meglepődve. Miért kérdezi ezt?

-Akkor nem jössz?

-Hova?

-Hát a próbára!

-Milyen próbára?

-Big Time Rush. Summer Break turné. Föld bolygó.

-Carlos, nem értelek.

- Próbálunk a turnéra! És te nem vagy itt!

-Mi...miért kéne ott lennem?

-Hm... nem is tudom... MERT TALÁN MEGÍGÉRTED!
-Én azt ígértem, hogy megnézek majd egy próbát. De nem azt mondtam, hogy az elsőt!
-Akkor, nem jössz?
-Menjek?- kérdeztem inkább magamtól, mint Carlostól.
-Igen, gyere!


Nos így indult el a lavina. Mert ha nem mentem volna el a próbára, bizony sok mindent "megúsztam" volna. Kezdjük ott, hogy a próba vége felé berobogott Victoria Justice is. 

Én éppen Dustin-nal gitározgattam -betanított pár BTR dalt- a srácok táncot tanultak. Egy  emberként kaptuk fel a fejünket, mikor Victoria megérkezett. Én még sosem láttam így élőben, pedig a Victorious dalszerzői mellé is voltam beosztva gyakorlatra.
Szóval Victoria megérkezett és úgy tűnt nincs éppen jó kedvében. Ezt a fiúk is észrevették.
-Szeva Vicy!- köszönt kedvesen Logan- Valami baj van?
-Sziasztok. Ami azt illeti van, de próbálni jöttem és nem idegeskedni.

Én szinte oda se figyeltem, vidáman pengettem a gitárom, miközben Dustin röhögött, hogy milyen régi már. -Az első gitárom, ezen szeretek játszani a legjobban. Még 15 éves koromban kaptam. -Fecsegtem Dustin-nak. Nem is csoda, hogy a beszélgetés több mint feléről lemaradtam. A nevemet hallva viszont felkaptam a fejem.

-Lana kezdő zeneszerző és dalszövegíró, szerintem szívesen segít.- mutatott felém James. Akkor úgy voltam vele, hogy tutira megölöm.
Úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit. Lehajtotam a fejem és tovább pengetem a gitáromat. Nem tudtam mit játszok. Magamon éreztem a többiek tekintetét. Éreztem, hogy Victoria kíváncsian méreget. Végül mivel beadtam a süketet odajött hozzám és megszólított.
-Szia, Victoria Justice vagyok.- nyújtotta a kezét. Lassan felnéztem és félénken nyújtottam a kezem-Örvendek. Én meg Lana. Lana Boney.

Felesleges lenne leírnom az utána történteket. Azért mert csak beszélgettünk. Meg hát nem is igazán emlékszem rá, mert dühös voltam. Dühös voltam, mert én még nagyon kezdő vagyok. Victoria-nak nagyon kellett az új szám, azt mondta hogy már holnap fel kéne vennie. Azon tűnődtem, hogy mit csináljak: utasítsam vissza, hogy Victoria berágjon rám, vagy fogadjam el és ha nem sikerül akkor azért rágjon be. Nos, amilyen szerencsétlen vagyok, nem tudtam nemet mondani. Oh, Lana....

Victoria-t meghívtam magamhoz -nem szeretek idegen környezetben dolgozni, plusz ha még figyelnek is- és letelepedtünk a nappaliban. Elővette a laptopját, hogy megmutassa a zenei alapot én meg tollat és papírt hoztam és a gitáromat. Leültünk egymás mellé és meghallgattuk párszor a számot. Sokszor. Rengetegszer. Milliószor.
A lényeg az, hogy az ihlet még a házam felé sem nézett. Annyi volt csak meg, hogy a dal egy pasihoz/ról szól. Nagy haladás mondhatom.
-Hazajöttem!- hallottam a nővérem vidám hangját az ajtó felől.
Ahogy belépett a nappali, megtorpant és kiváncsian méregetni kezdte a mellettem ülő Victoria-t.
-Szia...sztok- köszönt zavartan, majd szatyorral a kezében felénk indult.
-Szia!- nyújtott kezet mosolyogva Victoria- Victoria Justice vagyok.
- Samantha Boney- fogta meg Victoria kezét csodálkozva a nővérem -Victoria Justice? Mindjárt lepetézek....
Alig sikerült visszafognom a nevetést. Nem hittem volna, hogy a nővérem ennyire meglepődik.
-Ha szabad megkérdeznem, mit csinálsz itt nálunk?
-Dalt írok. Mármint írunk Lana-val.
-Ó, értem- nézett rám Sam-A konyhában leszek, ha szükség lenne rám. 
-Oké!- mondtam, de nem hittem, hogy szükségem lenne rá.
Mekkorát tévedtem...

Már este 10 felé kezdtem feladni az egészet. Nincs se dallam, se szöveg semmi amin elindulhatnánk. Ekkor történt a hatalmas robbanás.
Sam érkezett hozzánk fütyörészve, kezében 2 tányér lasagne-val. Letette elénk jó étvágyat kívánt, és el is indult volna ha nem fogom meg a kezét.
-Várj csak!- állítottam meg- Csináld csak még egyszer!
-Mit?
-A fütyülést!- frissítettem fel az emlékezetét és a kezembe vettem a gitárt. Sam engedelmesen fütyülni kezdett, én meg játszani. Victoria nem csinált semmit, csak álmélkodva nézett minket.
-Victoria- néztem rá diadalmasan- azt hiszem megvan a dalod.

Persze így már minden könnyebben ment: a szöveg gyorsan megvolt, a dallam nagyon tetszett Victoria-nak. A mai jócselekedet kipipálva.

És most érkeztem arra a részre, amikor az életemet e feje tetejére állítottam...
Carlos tett ígéretem egy kicsikét módosult: nem csak 1 próbát néztem meg, hanem.. az összeset. Fejből tudtam minden dal kottáját gitáron, sőt még a szöveget is fújtam. Ha álmomból ébresztettek volna fel, én akkor is simán eljátszottam volna félkómás állapotban.

Mint minden próbán, ott voltam az utolsón is. Csendben ültem a színpad szélén EGYEDÜL és úgy éreztem valaki hiányzik. Mindenki úgy érezte, hogy VALAKI hiányzik. Dustin hiányzott.
-Hol a francban csövezik már megint?- csattant fel James.
-Talán elfelejtette, hogy ma fellépünk?- találgatott Logan.
-Akkor talán felvenné a telefont- tárta szét a karját Kendall.
Feszülten várakoztunk, amíg csak egyszer meg nem csörrent Kendall telója.
Beszélt egy darabig, majd úgy tette le, hogy azonnal megyünk.
- Dustin volt?- kérdezte Carlos.
-Nem, hanem a kórház. Dustin-nal történt egy kis baleset...
-Mi?- hüledeztek a többiek.
-Semmi komoly, csak eltört a karja- vont vállat Kendall. Én a számhoz kaptam a kezem, Victoria  követte a példámat, a fiúk meg kiabáltak és teljesen kiakadtak.
-Eltört a karja?- fogta a fejét James.- De hát mi a fenét csinált?
-Azt a nővér a telefonba nem mondta.

A fiúk futólépésben elindultak, hogy meglátogassák "összetört" barátjukat.
 Victoria és én egymást mellett ültünk, de egy szót sem váltottunk.  Körülbelül fél óra múlva érkeztek vissza a srácok.
-Ez kész- dühöngött Carlos.
-Dustin jól van?- kérdeztem. Kendall legyintett.
-Röhög az egészen
-És mi történt?- tettem fel a következő kérdést. Erre James reagált.
-Kosarazott, és a szerencsétlen megbotlott egy kőbe, és ráesett a jobb karjára.
-Uh
-Az a legjobb az egészben, hogy ma este fellépünk, és nincs gitárosunk Kendall mellé. Így kimarad egy csomó dal. Ráadásul a rajongóink kedvencei... - sopánkodott Carlos.
Csöndben ültem a gondolataimmal, arra riadtam fel, hogy Victoria felpattan a színpadra.
- Van egy ötletem!- nézett körbe  elégedett mosollyal- Van valaki, aki tudja mindegyik dalt.
-És ki az?- kérdeztem mit sem sejtve.
-Te!- mutatott rám vidáman Victoria. A fiúk egy emberként fordultak felém, én meg hangosan elnevettem magam. Nevettem, nevettem, de a többiek nem nevettek velem. Abbahagytam a nevetést riadtan Victoria-ra néztem.
-Komolyan?

Remélem jóra sikerült.:) 3 komment után AZONNAL  hozom a második részt. 
xxx Vic

Az összes rész listája

1.- Visszatekintés
2.- Az első fellépés
3.- A turnébuszban
4.- Segítség, szerelem!
5.- Titkos imádó
6.- Szeret vagy nem szeret?
7.- Irány a város!
8.- Fellépés és meglepetés
9.- Kendall 1 órás kapcsolata
10.- Boldog szülinapot James!
11.- Az első csók
12.- Visszautasítás
13.- Alexa a megmentő
14.- Carlos és a Rush
15.- Mégsem szeret?
16.- Kettesben
17.- Boldogság és mohóság
18.- Holdfény és az ex
19.-A turnénak vége 
20.- Sötétség.- Hova tovább LaGen?


xxx Vic :D