1. rész ;)

1. rész:  Visszatekintés

Sziasztok! Szombat van, ami azt jelenti, hogy ideje kiposztolnom az első részt! Mint tudjátok minden kezdet nehéz, ezért ne lepődjetek meg, ha néhány rész nem eléggé kifejtve. By: Vic

Sokat tűnődtem, hogy hogyan kezdjem el a történetem. Kezdhetném ott is amikor elsőnek találkoztam a srácokkal, de az kissé unalmas lenne, mert pár sziá-n kívül nem történt semmi. Bemutatkoztunk egymásnak és kész. Ott is kezdhetném, amikor beosztottak David mellé, aki segített a srácoknak összehozni az új albumot. Nos, ez volt az az időszak amikor -jobban- megismerkedtem velük. De nem, nem ott kezdem. Hanem három héttel ezelőtt egy bizonyos szerdai napon.

Egy  tök átlagos reggel volt, egy tök átlagos napon. Szokás szerint reggeliztem, megetettem Cat-et a cicámat - bocsássatok meg a nevéért,  fiatal voltam, és amúgy meg szörnyen nevezek el állatokat vagy egyéb dolgokat - majd csak úgy körbenéztem a házban, hogy van-e otthon valaki.

Sam a nővérem valószínű, hogy dolgozik és mivel más nem lakik nálunk kizárásos alapon nincs senki a házban. Leültem a kanapéra és elkezdtem a napirendemen lévő első pontot: a látványos unatkozást.

Elsőnek csak nyöszörögtem, de mivel nem volt senki aki megkérdezze, hogy mi bajom van - csak Cat nézett rám furcsán - abbahagytam és számolni kezdtem 1-től 10-ig. Sokszor kezdtem újra a számolást, pontosan nem tudom megmondani hányszor, de az biztos, hogy sokszor. Már majdnem belehaltam az unalomba - hozzáteszem még csak 7 óra volt - megcsörrent a mobilom. Vagyis inkább megszólalt rajta a 24/seven, vagyis a BTR valamelyik tagja hív. Ilyen sem történik bármelyik lánnyal.

Rekord sebességgel kaptam a fülemhez: Carlos volt az.

-Szia- szóltam bele, és megpróbáltam lassabban venni a levegőt.

-Szia Lan- hallottam Carlos hangját- Hol vagy?

-Hát... otthon.- mondtam meglepődve. Miért kérdezi ezt?

-Akkor nem jössz?

-Hova?

-Hát a próbára!

-Milyen próbára?

-Big Time Rush. Summer Break turné. Föld bolygó.

-Carlos, nem értelek.

- Próbálunk a turnéra! És te nem vagy itt!

-Mi...miért kéne ott lennem?

-Hm... nem is tudom... MERT TALÁN MEGÍGÉRTED!
-Én azt ígértem, hogy megnézek majd egy próbát. De nem azt mondtam, hogy az elsőt!
-Akkor, nem jössz?
-Menjek?- kérdeztem inkább magamtól, mint Carlostól.
-Igen, gyere!


Nos így indult el a lavina. Mert ha nem mentem volna el a próbára, bizony sok mindent "megúsztam" volna. Kezdjük ott, hogy a próba vége felé berobogott Victoria Justice is. 

Én éppen Dustin-nal gitározgattam -betanított pár BTR dalt- a srácok táncot tanultak. Egy  emberként kaptuk fel a fejünket, mikor Victoria megérkezett. Én még sosem láttam így élőben, pedig a Victorious dalszerzői mellé is voltam beosztva gyakorlatra.
Szóval Victoria megérkezett és úgy tűnt nincs éppen jó kedvében. Ezt a fiúk is észrevették.
-Szeva Vicy!- köszönt kedvesen Logan- Valami baj van?
-Sziasztok. Ami azt illeti van, de próbálni jöttem és nem idegeskedni.

Én szinte oda se figyeltem, vidáman pengettem a gitárom, miközben Dustin röhögött, hogy milyen régi már. -Az első gitárom, ezen szeretek játszani a legjobban. Még 15 éves koromban kaptam. -Fecsegtem Dustin-nak. Nem is csoda, hogy a beszélgetés több mint feléről lemaradtam. A nevemet hallva viszont felkaptam a fejem.

-Lana kezdő zeneszerző és dalszövegíró, szerintem szívesen segít.- mutatott felém James. Akkor úgy voltam vele, hogy tutira megölöm.
Úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit. Lehajtotam a fejem és tovább pengetem a gitáromat. Nem tudtam mit játszok. Magamon éreztem a többiek tekintetét. Éreztem, hogy Victoria kíváncsian méreget. Végül mivel beadtam a süketet odajött hozzám és megszólított.
-Szia, Victoria Justice vagyok.- nyújtotta a kezét. Lassan felnéztem és félénken nyújtottam a kezem-Örvendek. Én meg Lana. Lana Boney.

Felesleges lenne leírnom az utána történteket. Azért mert csak beszélgettünk. Meg hát nem is igazán emlékszem rá, mert dühös voltam. Dühös voltam, mert én még nagyon kezdő vagyok. Victoria-nak nagyon kellett az új szám, azt mondta hogy már holnap fel kéne vennie. Azon tűnődtem, hogy mit csináljak: utasítsam vissza, hogy Victoria berágjon rám, vagy fogadjam el és ha nem sikerül akkor azért rágjon be. Nos, amilyen szerencsétlen vagyok, nem tudtam nemet mondani. Oh, Lana....

Victoria-t meghívtam magamhoz -nem szeretek idegen környezetben dolgozni, plusz ha még figyelnek is- és letelepedtünk a nappaliban. Elővette a laptopját, hogy megmutassa a zenei alapot én meg tollat és papírt hoztam és a gitáromat. Leültünk egymás mellé és meghallgattuk párszor a számot. Sokszor. Rengetegszer. Milliószor.
A lényeg az, hogy az ihlet még a házam felé sem nézett. Annyi volt csak meg, hogy a dal egy pasihoz/ról szól. Nagy haladás mondhatom.
-Hazajöttem!- hallottam a nővérem vidám hangját az ajtó felől.
Ahogy belépett a nappali, megtorpant és kiváncsian méregetni kezdte a mellettem ülő Victoria-t.
-Szia...sztok- köszönt zavartan, majd szatyorral a kezében felénk indult.
-Szia!- nyújtott kezet mosolyogva Victoria- Victoria Justice vagyok.
- Samantha Boney- fogta meg Victoria kezét csodálkozva a nővérem -Victoria Justice? Mindjárt lepetézek....
Alig sikerült visszafognom a nevetést. Nem hittem volna, hogy a nővérem ennyire meglepődik.
-Ha szabad megkérdeznem, mit csinálsz itt nálunk?
-Dalt írok. Mármint írunk Lana-val.
-Ó, értem- nézett rám Sam-A konyhában leszek, ha szükség lenne rám. 
-Oké!- mondtam, de nem hittem, hogy szükségem lenne rá.
Mekkorát tévedtem...

Már este 10 felé kezdtem feladni az egészet. Nincs se dallam, se szöveg semmi amin elindulhatnánk. Ekkor történt a hatalmas robbanás.
Sam érkezett hozzánk fütyörészve, kezében 2 tányér lasagne-val. Letette elénk jó étvágyat kívánt, és el is indult volna ha nem fogom meg a kezét.
-Várj csak!- állítottam meg- Csináld csak még egyszer!
-Mit?
-A fütyülést!- frissítettem fel az emlékezetét és a kezembe vettem a gitárt. Sam engedelmesen fütyülni kezdett, én meg játszani. Victoria nem csinált semmit, csak álmélkodva nézett minket.
-Victoria- néztem rá diadalmasan- azt hiszem megvan a dalod.

Persze így már minden könnyebben ment: a szöveg gyorsan megvolt, a dallam nagyon tetszett Victoria-nak. A mai jócselekedet kipipálva.

És most érkeztem arra a részre, amikor az életemet e feje tetejére állítottam...
Carlos tett ígéretem egy kicsikét módosult: nem csak 1 próbát néztem meg, hanem.. az összeset. Fejből tudtam minden dal kottáját gitáron, sőt még a szöveget is fújtam. Ha álmomból ébresztettek volna fel, én akkor is simán eljátszottam volna félkómás állapotban.

Mint minden próbán, ott voltam az utolsón is. Csendben ültem a színpad szélén EGYEDÜL és úgy éreztem valaki hiányzik. Mindenki úgy érezte, hogy VALAKI hiányzik. Dustin hiányzott.
-Hol a francban csövezik már megint?- csattant fel James.
-Talán elfelejtette, hogy ma fellépünk?- találgatott Logan.
-Akkor talán felvenné a telefont- tárta szét a karját Kendall.
Feszülten várakoztunk, amíg csak egyszer meg nem csörrent Kendall telója.
Beszélt egy darabig, majd úgy tette le, hogy azonnal megyünk.
- Dustin volt?- kérdezte Carlos.
-Nem, hanem a kórház. Dustin-nal történt egy kis baleset...
-Mi?- hüledeztek a többiek.
-Semmi komoly, csak eltört a karja- vont vállat Kendall. Én a számhoz kaptam a kezem, Victoria  követte a példámat, a fiúk meg kiabáltak és teljesen kiakadtak.
-Eltört a karja?- fogta a fejét James.- De hát mi a fenét csinált?
-Azt a nővér a telefonba nem mondta.

A fiúk futólépésben elindultak, hogy meglátogassák "összetört" barátjukat.
 Victoria és én egymást mellett ültünk, de egy szót sem váltottunk.  Körülbelül fél óra múlva érkeztek vissza a srácok.
-Ez kész- dühöngött Carlos.
-Dustin jól van?- kérdeztem. Kendall legyintett.
-Röhög az egészen
-És mi történt?- tettem fel a következő kérdést. Erre James reagált.
-Kosarazott, és a szerencsétlen megbotlott egy kőbe, és ráesett a jobb karjára.
-Uh
-Az a legjobb az egészben, hogy ma este fellépünk, és nincs gitárosunk Kendall mellé. Így kimarad egy csomó dal. Ráadásul a rajongóink kedvencei... - sopánkodott Carlos.
Csöndben ültem a gondolataimmal, arra riadtam fel, hogy Victoria felpattan a színpadra.
- Van egy ötletem!- nézett körbe  elégedett mosollyal- Van valaki, aki tudja mindegyik dalt.
-És ki az?- kérdeztem mit sem sejtve.
-Te!- mutatott rám vidáman Victoria. A fiúk egy emberként fordultak felém, én meg hangosan elnevettem magam. Nevettem, nevettem, de a többiek nem nevettek velem. Abbahagytam a nevetést riadtan Victoria-ra néztem.
-Komolyan?

Remélem jóra sikerült.:) 3 komment után AZONNAL  hozom a második részt. 
xxx Vic